tag:blogger.com,1999:blog-33015384384601590682024-03-14T10:36:00.395+06:30VillagerVillagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.comBlogger66125tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-40662325415611779032008-03-30T06:38:00.006+06:302008-03-30T06:52:40.234+06:30ကၽြန္ေတာ့္ အျဖစ္အပ်က္မ်ား<div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(153, 51, 0);font-size:130%;" >အိပ္စက္ျခင္းႏွင့္ဆိုင္ေသာ (၃)</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 0);font-size:130%;" > သို႕မဟုတ္</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 0);font-size:130%;" > ကၽြန္ေတာ့္အျဖစ္အပ်က္မ်ား</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(0, 0, 153);font-size:100%;" >တင္ၿပီးခဲ့ေသာ အိပ္စက္ျခင္းႏွင့္ဆိုင္ေသာ အေၾကာင္းအရာမ်ား ေရးသားျဖစ္ျခင္းမွာ အခု တင္ျပမည္ျဖစ္ေသာ အေၾကာင္းအရာကို ေရးခ်င္ေသာေၾကာင့္ ေရးသားျဖစ္ျခင္း ျဖစ္ပါသည္။ အရင္တင္ျပၿပီးခဲ့ေသာ အေၾကာင္းအရာမ်ားႏွင့္ မတူေသာ အိပ္စက္ျခင္းႏွင့္ ဆိုင္ေသာ ေနာက္ထပ္ အေၾကာင္းအရာတစ္ခုကို တင္ျပခ်င္ပါေသးသည္။ လံုး၀ အိပ္ေပ်ာ္သြားျခင္းလည္း မဟုတ္၊ အိပ္ယာႏိုးေနသည္လည္း မဟုတ္ေသာအခ်ိန္ ( အိပ္မေပ်ာ္ တေပ်ာ္အခ်ိန္) တြင္ ျဖစ္တတ္ပါသည္။</span><br /><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(0, 0, 153);font-size:100%;" >ကိုယ္တိုင္ျဖစ္ခဲ့ေသာ အျဖစ္အပ်က္ေလးကို တင္ျပပါမည္။ ညဘက္ ေကာင္းေကာင္းမအိပ္ျဖစ္တာ ၃၊ ၄ ရက္ရွိေနပါသည္။ မနက္ ၃ နာရီခြဲ ၄ နာရီေလာက္မွပဲ အိပ္ျဖစ္ေနပါသည္။ အဲဒါေၾကာင့္ အိပ္ေရးပ်က္ၿပီး အိပ္ခ်င္ေန၍ မနက္ ၁၀ နာရီခြဲ ေလာက္မွာ အေဆာင္ျပန္ၿပီး အိပ္လိုက္ပါသည္။ အခန္းထဲမွာ ခုတင္ ႏွစ္လံုး ရွိေပမယ့္ ေလသာေအာင္ ျပတင္းေပါက္နဲ႕ မလွမ္းမကမ္းမွာ Dream Bed ေလးခ်၍ အိပ္လိုက္ပါသည္။ အိပ္လို႕ေပ်ာ္ခါနီးမွာ ဆရာေရာက္လာေသာေၾကာင့္ အခန္းတံခါး ဖြင့္ေပးရပါသည္။ ဆရာက အ၀တ္ေလွ်ာ္၊ ေရခ်ိဳး လာျခင္းျဖစ္ပါသည္။ ဆရာက အ၀တ္ေလွ်ာ္၊ ေရခ်ိဳး ၿပီးရင္ ထမင္းစားသြားမယ္လို႕ေျပာပါသည္။ ဆရာအလုပ္အားလံုးၿပီးရင္ ကၽြန္ေတာ့္ကိုႏိုးပါလို႕ ကၽြန္ေတာ္ကလည္း ျပန္လည္ေျပာၾကားခဲ့ပါသည္။ ဒါေၾကာင့္ စိတ္ခ်လက္ခ် အိပ္လိုက္ပါသည္။ အိပ္ေပ်ာ္ေနတုန္းမွာ ဒုန္း ဒုန္း ဆိုတဲ့ ျမည္သံေၾကာင့္ ႏိုးလာခဲ့ပါတယ္။ ႏိုးတယ္ဆိုေပမယ့္ လံုး၀ အိပ္ယာႏိုးျခင္းမ်ိဳး မဟုတ္ပါ။ ေရခ်ိဳးခန္းထဲမွာလည္း ဆရာ အ၀တ္ေလွ်ာ္ေနတဲ့ အသံကိုၾကားေနရပါတယ္။ ျမည္သံက ျပတင္းေပါက္ ဖြင့္ထားလို႕ ေလတိုက္ၿပီး ျပတင္းေပါက္လႈပ္ရွားလို႕ ျမည္ျခင္းျဖစ္ပါတယ္။ အဲဒါေၾကာင့္ အိပ္ယာထဲက မထခ်င္ပဲ ထ၍ ျပတင္းတံခါးကို ပိတ္လိုက္ပါတယ္။ ၿပီးေတာ့ ျပန္လည္ အိပ္ခဲ့ပါတယ္။ ျပန္လည္အိပ္လို႕ အိပ္ေပ်ာ္ေနတုန္းမွာပဲ ေနာက္တခါ ဒုန္း ဒုန္း ဆိုၿပီး အသံ ျမည္လာျပန္ပါတယ္။ ေသခ်ာနားေထာင္ၾကည့္လိုက္ေတာ့ ေလတိုက္၍ ျပတင္းေပါက္ လႈပ္ရွားၿပီး ျမည္တဲ့ အသံျဖစ္ပါတယ္။ အံ့ၾသ သြားတာက ခုနတုန္းက ေသခ်ာပိတ္ထားတဲ့ ျပတင္းေပါက္ကပဲ ပြင့္ၿပီး ျမည္တဲ့ ျမည္သံျဖစ္ပါတယ္။ ျပတင္းေပါက္ကို ဆရာက ျပန္ဖြင့္ထားတာလို႕ ထင္မိလိုက္ပါတယ္။ ဒါေပမယ့္ ဆရာက ေရခ်ိဳးခန္းထဲက ထြက္မလာေသးပါဘူး။ ဒါေၾကာင့္ ေနာက္တစ္ခါ အိပ္ယာထၿပီး ျပတင္းေပါက္ကို ေသခ်ာျပန္ပိတ္လိုက္ပါတယ္။ ေရခ်ဳိးခန္းနားသြားၿပီး ဆရာ အ၀တ္ေလွ်ာ္၊ ေရခ်ိဳးတာ ၿပီးေတာ့မလားလို႕ ေမးလိုက္ေတာ့ အ၀တ္ေလွ်ာ္ၿပီးၿပီ၊ ေရခ်ိဳးဖို႕က်န္ေသးတယ္လို႕ ေျပာၿပီး အ၀တ္ေတြလွန္းရန္ထြက္လာပါတယ္။ ျပတင္းေပါက္ကို ဆရာ ျပန္ဖြင့္လိုက္တာလားလို႕ ေမးေတာ့ ဆရာအေျဖစကားေၾကာင့္ အံ့ၾသသြားရပါတယ္။ ဆရာေျပာတာက မဖြင့္ပါဘူး ေရခ်ဳိးခန္းထဲကကို မထြက္ရေသးဘူး တဲ့။ အခန္းထဲမွာလည္း ဆရာနဲ႕ ကၽြန္ေတာ္ ႏွစ္ေယာက္တည္းပဲ ရွိေနပါတယ္။ အ၀င္ ေပါက္ တံခါးမႀကီးကိုလည္း ဂ်က္ထိုး(ခ်)ထားပါတယ္။ ဒါဆို ဘယ္သူျပန္ဖြင့္တာလဲလို႕ စဥ္းစားၾကည့္မိပါတယ္။ အမွန္တကယ္ေတာ့ ပထမ တစ္ခါ အိပ္ယာထဲေန ထၿပီး ျပတင္း ေပါက္ကို ပိတ္လိုက္တယ္ဆိုတာ တကယ္ထသြားၿပီး ပိတ္တာ မဟုတ္ဘူး ျဖစ္ေနပါတယ္။ အသံၾကားလုိ႕ စိတ္ထဲကေန ပိတ္ခ်င္ေနတာ ခႏၶာကိုယ္က ပါမသြားပါဘူး။ ဒါေပမယ့္ စိတ္က သြားၿပီး ပိတ္လိုက္တယ္။ အဲဒါေၾကာင့္ စိတ္ထဲမွာ တခါးပိတ္ၿပီးၿပီလို႕ ထင္လိုက္မိတာျဖစ္ပါတယ္။ ျပတင္းေပါက္လည္း ပိတ္ခ်င္၊ အိပ္ယာကလည္း မထခ်င္၊ အိပ္ေပ်ာ္ေနတာလည္း မဟုတ္၊ မေပ်ာ္ဘူးလည္း မဟုတ္နဲ႕ ျဖစ္ေနတာပါ။ ဒါေၾကာင့္ ပိတ္ခ်င္တဲ့ စိတ္က သြားၿပီး အိပ္ယာမထခ်င္တဲ့ ခႏၶာကိုယ္က က်န္ခဲ့တာျဖစ္ပါတယ္။ စိတ္ထဲက သြားၿပီး ပိတ္လိုက္တယ္ဆိုေတာ့ တကယ္ပိတ္လိုက္တာ မဟုတ္ဘူးေပ့ါဗ်ာ။ အဲဒါေၾကာင့္ ေနာက္တခါ ေလတိုက္ေတာ့ ျပတင္းေပါက္က အသံျမည္လာျဖစ္ပါတယ္။ ဒီအျဖစ္အပ်က္ေလးကို ႀကံဳေတြ႕ခဲ့ရလို႕ အိပ္စက္ျခင္းႏွင့္ဆိုင္ေသာ အေၾကာင္းအရာေလးေတြကို စဥ္းစားၿပီး ေရးသားမိျခင္းျဖစ္ပါတယ္။ သိလို႕၊ တတ္လို႕၊ နားလည္လုိ႕ ေရးသားျခင္း မဟုတ္ပါ။ ကၽြန္ေတာ့္ အျဖစ္အပ်က္၊ စိတ္ထဲရွိတာ၊ ေတြးမိ ထင္မိတာေတြ ေရးသား ေဖၚျပျခင္းျဖစ္ပါတယ္။ မွားတာ၊ လိုအပ္တာ မ်ားကို အသိေပး ေျပာၾကားေပးေစလိုပါတယ္။ </span></span><br /><span style="color: rgb(102, 0, 204);" id="fullpost"><span style="color: rgb(0, 0, 153);font-size:100%;" ><span style="color: rgb(102, 0, 204);">အမည္အတိအက် ေဖၚျပ၍</span> <span style="color: rgb(102, 0, 204);">မည္သူကိုမွ Tag မလုပ္ခ်င္ေတာ့ပါဘူး။ ဒါေပမယ့္ အိပ္စက္ျခင္းႏွင့္ဆိုင္ေသာ အျဖစ္အပ်က္ကေလးေတြ ရွိခဲ့ရင္ ေရးသားေဖၚျပ ေပးေစလိုပါတယ္။ ေရးသား တင္ျပျဖစ္ခဲ့ရင္လည္း အေၾကာင္းၾကား ေပးပါဦးလို႕ ေတာင္းဆိုပါရေစခင္ဗ်ာ……</span></span></span><br /></div><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-54498507420331343202008-03-29T06:38:00.002+06:302008-03-29T06:44:37.372+06:30အိပ္စက္ျခင္းႏွင့္ဆိုင္ေသာ (၂)<div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(153, 51, 0);font-size:130%;" >အိပ္စက္ျခင္းႏွင့္ဆိုင္ေသာ (၂)</span><br /></div><br /><div style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(51, 51, 255);font-size:100%;" >အိပ္ေနစဥ္ ကေယာင္ကတမ္းျဖစ္ျခင္း (ေယာင္ျခင္း) မွာ အိပ္ေနစဥ္ အိပ္ေနသူက ခႏၶာကိုယ္ျပဳမူ လႈပ္ရွားမႈျဖစ္ျခင္းႏွင့္ အသံထြက္၍ ေျပာဆိုျခင္း တို႕ ျဖစ္ပါသည္။ အိပ္ေနသူက အိပ္ယာထ၍ ေရေသာက္ၿပီး ျပန္အိပ္သြားတတ္ျခင္း၊ အိပ္ယာထ၍ လမ္းေလွ်ာက္ၿပီး ျပန္အိပ္သြားျခင္း စသည္ျဖင့္ အမ်ိဳးမ်ိဳးျဖစ္ျခင္းမွာ ခႏၶာကိုယ္ျပဳမူလႈပ္ရွား၍ ေယာင္ျခင္း ျဖစ္ပါသည္။ </span><br /><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(51, 51, 255);font-size:100%;" >အိပ္ေနစဥ္ ပါးစပ္က စကားေတြေျပာေနျခင္း၊ ညည္းတြားေနျခင္း စသည္ျဖင့္ အမ်ဳိးမ်ဳိးေျပာဆိုျခင္းမွာ အသံထြက္ေျပာဆိုၿပီး ေယာင္ျခင္းသည္ အသံထြက္၍ ေျပာဆို ေယာင္ျခင္းျဖစ္ပါသည္။ စကားေျပာဆို အသံထြက္၍ေယာင္ျခင္းမွာ ေရ၊ ေရ လို႕ေတာင္းေသာအခါ အနားက တစ္ေယာက္ေယာက္က ေရယူလာေပးေသာအခါ ဘာမွ မသိေတာ့ပဲ ျပန္လည္အိပ္ေပ်ာ္သြားျခင္းမ်ိဳး ျဖစ္ပါသည္။ ညည္းတြားမႈျဖစ္ျခင္းမွာ ခႏၶာကိုယ္က ပင္ပန္းႏြမ္းနယ္မႈ၊ က်န္းမာေရး မေကာင္းမႈ စသည္တို႕ေၾကာင့္ျဖစ္တတ္ပါသည္။ အသံထြက္၍ ေယာင္ျခင္း ျဖစ္ေပၚေနစဥ္မွာ ေဘးလူက အိပ္ေနသူ (ေယာင္ေနသူ) ရဲ႕ ေျခမကို ခ်ိဳး၍ ေယာင္ေနသူ၏ အျဖစ္အပ်က္မ်ားထဲမွ သိခ်င္ေသာ အေၾကာင္းအရာမ်ားကို ေမးလွ်င္ ျပန္လည္ေျဖၾကားသည္ဟု ၾကားဖူးပါသည္။ ကိုယ္တိုင္ စမ္းသပ္ဖူးျခင္းမရွိပါ။ ၾကားဖူးသည္ကို ျပန္လည္တင္ျပျခင္းျဖစ္ပါသည္။</span></span><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(51, 51, 255);font-size:100%;" >ဘီလူးစီးျခင္း၊ ထမင္းလံုး တေစၧ ေျခာက္ျခင္းတို႕သည္ အိပ္မက္ထဲတြင္ ထိတ္လန္႕ေၾကာက္႐ြံ႕ဖြယ္ရာမ်ားကို ျမင္မက္တတ္ျခင္း ျဖစ္ပါသည္။ အိမ္ေခါင္တိုင္ေအာက္တြင္ အိပ္ျခင္း၊ ပက္လက္လွန္၍အိပ္ျခင္း၊ အိပ္ပံုအိပ္နည္းမမွန္ျခင္း၊ မအိပ္မွီအခ်ိန္ကာလမ်ားတြင္ ထမင္းလံုးနင္းမိျခင္း စသည္တို႕ေၾကာင့္ ထိုသို႕ စိတ္လႈပ္ရွားဖြယ္ရာမ်ားကို ျမင္မက္တတ္ၾကသည္ဟု ေျပာဆိုၾကပါသည္။</span></span><br /></div><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-43442431270925595682008-03-25T00:41:00.001+06:302008-03-25T00:48:33.599+06:30အေတြးအျမင္(၇)<div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(255, 102, 0);font-size:130%;" >အိပ္စက္ျခင္းႏွင့္ဆိုင္ေသာ<br /><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);font-size:100%;" >သက္ရွိသတၱ၀ါတုိင္းသည္ အိပ္စက္အနားယူျခင္းကို ျပဳလုပ္ၾကရပါသည္။ အိပ္ေနစဥ္ အတြင္းမွာ အျဖစ္အပ်က္ အမ်ိဳးမ်ိဳး၊ ပံုစံမ်ိဳးစံုရွိၾကပါသည္။ ထိုအရာ တခ်ိဳ႕ကေတာ့ အိပ္မက္မက္ျခင္း၊ အိပ္ေနစဥ္ ကေယာင္ကတမ္းျဖစ္ျခင္း( ေယာင္ျခင္း ) ၊ ဘီလူးစီးျခင္း၊ ထမင္းလံုးတေစၦေျခာက္ျခင္း စသည္ျဖင့္ ရွိၾကပါသည္။</span><br /><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(102, 0, 204);font-size:100%;" >အိပ္မက္မက္ျခင္းသည္ အျဖစ္မ်ားေသာ၊ လူတိုင္းျဖစ္ဖူးေသာ အရာတခုျဖစ္ပါသည္။ အေၾကာင္းအရာ တခုခုကို စြဲလမ္းလို႕ပဲျဖစ္ျဖစ္၊ ဘာမွ မဆိုင္ပဲျဖစ္ျဖစ္၊ နိမိတ္ျပအိပ္မက္မ်ိဳးပဲျဖစ္ျဖစ္ စသည္ျဖင့္ အမ်ိဳးမ်ိဳးျမင္မက္ၾကပါသည္။ အိပ္မက္ကို နိမိတ္ယူၿပီး အဓိပၸာယ္ေကာက္သလို တခ်ိဳ႕ကလည္း အိပ္မက္ကိုေျပာင္းျပန္ အဓိပၸာယ္ယူရသည္လို႕ ေျပာၾကပါသည္။</span></span><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(102, 0, 204);font-size:100%;" >အိပ္မက္မက္ျခင္း အေၾကာင္းႏွင့္ဆက္စပ္၍ စဥ္းစားမိေသာ အေၾကာင္းအရာရွိပါသည္။ သဘာ၀တရားႏွင့္ပဲဆိုင္မလား၊ စိတ္ပညာနဲ႕ပဲ ဆိုင္မလားေတာ့ မသိပါဘူး။ ႀကံႀကံဖန္ဖန္ စဥ္းစားမိျခင္းလည္း ျဖစ္ခ်င္ျဖစ္ပါမည္။ အိပ္မက္မက္ေနစဥ္တြင္းမွာ အိပ္မက္မက္ေနသူ ကိုယ္တုိင္က လႈပ္ရွားျခင္းႏွင့္ ေဘးပတ္၀န္းက်င္က လႈပ္ရွားမႈႏွင့္ကိုက္ညီျခင္း တို႕ျဖစ္ၾကပါသည္။ ဥပမာ အိပ္မက္မက္သူကိုယ္တိုင္က လႈပ္ရွားျခင္းမွာ အိပ္မက္ထဲ၌ တစ္ခုခုကို ေျခေထာက္ျဖင့္ ကန္တယ္လို႕ ျမင္မက္ရင္ ကိုယ္ခႏၶာကလည္း လိုက္၍ကန္တတ္ပါသည္။ အဲဒါကေတာ့ အိပ္မက္မက္သူရဲ႕ စိတ္နဲ႕ ခႏၶာ ဆက္စပ္ၿပီး ျဖစ္ျခင္းေၾကာင့္ ျဖစ္မည္လို႕ ယူဆရပါသည္။ ေဘးပတ္၀န္းက်င္က လႈပ္ရွားမႈႏွင့္ကိုက္ညီျခင္းမွာ အိပ္မက္ထဲမွာ တစ္ေယာက္ေယာက္က ရိုက္တယ္လို႕ျမင္မက္ရင္ အျပင္မွာလည္း တစ္ေယာက္ေယာက္က၊ သုိ႕မဟုတ္ တစ္စံုတစ္ခုက လာေရာက္ရိုက္ျခင္းမ်ိဳး ႀကံဳရတတ္ျခင္း ျဖစ္ပါသည္။ အိပ္မက္ထဲမွာ “၀ုန္း” ဆိုတဲ့ အသံက်ယ္ႀကီးၾကားရတယ္လို႕ ျမင္မက္ရင္ အျပင္မွာလည္း အဲဒီလို အသံမ်ိဳး ျဖစ္ေပၚတာနဲ႕ ႀကံဳရတတ္ပါသည္။ ေဘးပတ္၀န္းက်င္က လႈပ္ရွားမႈႏွင့္ကိုက္ညီျခင္းမွာ အိပ္မက္ကို ျပည့္စံု ပီျပင္ဖို႕ ပတ္၀န္းက်င္က ျဖည့္ဆည္းေပးသည္လား၊ ေဘးပတ္၀န္းက်င္ျဖစ္မွာကို အိပ္မက္က ထပ္တူညီေအာင္ မက္ျခင္းလား ဆိုသည္ကို နားမလည္ပါ၊ ေ၀ခြဲ၍လည္း မသိပါ။ အုန္းပင္ေပၚက အုန္းလက္က ဘယ္အခ်ိန္က်လာမလဲဆိုသည္ကို ဘယ္သူမွ မသိႏိုင္ပါ။ ထို႕အျပင္ အိပ္မက္ထဲမွာလည္း “၀ုန္း” ဆိုတဲ့ အသံျဖစ္ေပၚလာမည္၊ “မည္” လာမည္ကို ဘယ္သူမွ မသိႏိုင္ပါ။ သို႕ေပမယ့္ အိပ္မက္ထဲက “မည္သံ” နဲ႕ အုန္းလက္က်၍ ထြက္ေပၚလာေသာ “မည္သံ” တို႕သည္ ထပ္တူညီၿပီး ျဖစ္ေပၚတတ္ပါသည္။ ဘယ္လို သေဘာတရားမ်ိဳးႏွင့္ ဆက္စပ္ၿပီး ထပ္တူက်ေအာင္ ျဖစ္တတ္သလဲဆိုတာ မသိပါ။ စိတ္ပညာဆိုင္ရာ အရေတာ့ ရွိခ်င္ ရွိႏိုင္ပါသည္။ ေသခ်ာမသိေသးေသာ၊ သိခ်င္ေသာ၊ ေတြးမိ၊ စဥ္းစားမိေသာ အေၾကာင္းအရာေလး သက္သက္မွ်သာ ျဖစ္ပါသည္။</span></span><br /></div><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-46523057569871745142008-03-22T02:20:00.006+06:302008-03-22T04:05:15.027+06:30႐ုပ္စံုေက်ာင္းေလး<div style="text-align: justify;"><div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="color: rgb(255, 102, 0);font-size:130%;" >စစ္ကိုင္းေတာင္႐ိုး အရိယာ၀ံသေခ်ာင္ရွိ ႐ုပ္စံုေက်ာင္းေလး</span></span><br /><span style="color: rgb(102, 0, 204);"></span></div><span style="color: rgb(102, 0, 204);"><br />ရုပ္စံုေက်ာင္းေလးသည္ စစ္ကိုင္းေတာင္႐ိုး ေတာင္ဆင္းလမ္းေဘးရွိ အရိယာ၀ံသေခ်ာင္တြင္ တည္ရွိပါသည္။ ဒီေက်ာင္းေလးသည္ ေရွးအရင္ကတည္းကတုိင္ တည္ရွိေနေသာ္လည္း ပ်က္စီးျခင္း၊ ျမင္သာ ထင္သာေသာ ေနရာတြင္ မရွိျခင္းတို႕ေၾကာင့္ လူသိနည္းပါးပါသည္။ ယခု အခါ ဒီေက်ာင္းေလးကို ျပန္လည္ျပဳျပင္ၿပီးသည့္အျပင္ ျမင္သာေအာင္လည္း သစ္ပင္ ခ်ဳံႏြယ္မ်ားကို ရွင္းလင္းထားပါသည္။</span><br /><br /><span style="color: rgb(102, 0, 204);" id="fullpost">ျမန္မာျပည္တြင္ ႐ုပ္စံုေက်ာင္းမ်ား ရွိၾကပါသည္။ ကၽြန္ေတာ္သိေသာ ႐ုပ္စံုေက်ာင္းမွာ စေလ ႐ုပ္စံုေက်ာင္း၊ မႏၲေလးၿမိဳ႕ ၆၂ လမ္းရွိ အတုမရွိ ႐ုပ္စံုေက်ာင္း၊ မေကြးတိုင္း၊ ပြင့္ျဖဴၿမိဳ႕နယ္၊ လယ္ကုိင္းၿမိဳ႕ရွိ ႐ုပ္စံုေက်ာင္း ႏွင့္ ယခု ႐ုပ္စံုေက်ာင္းေလးတို႕ ျဖစ္ပါသည္။ က်န္ရွိေနေသးရင္လည္း ေျပာၾကားေပးၾကပါလို႕ ေတာင္းဆို အပ္ပါသည္။ ျမန္မာတို႕ရဲ႕ ေရွးလက္ယာ ႐ုပ္စံုေက်ာင္းေလးကို လာေရာက္ၾကည့္ရူ႕ ေလ့လာႏိုင္ၾကပါေစခင္ဗ်ာ။ ႐ုပ္စံုေက်ာင္းေလးရဲ႕ ပံုေလးမ်ားကို ေအာက္တြင္ Scroll Box ျဖင့္ေဖၚျပေပးထားပါသည္။<br /><br /></span></div><span id="fullpost"><center><div style="border: 3px solid green; overflow: auto; height: 330px; width: 350px; color: black; background-color: white;"><br /><div style="text-align: center;"><div style="text-align: center;"><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/001.jpg" /><br /></div><div style="text-align: center;">ပံု(၁)<br /></div><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/002.jpg" /><br />ပံု(၂)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/003.jpg" /><br />ပံု(၃)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/004.jpg" /><br />ပံု(၄)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/005.jpg" /><br />ပံု(၅)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/006.jpg" /><br />ပံု(၆)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/007.jpg" /><br />ပံု(၇)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/008.jpg" /><br />ပံု(၈)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/009.jpg" /><br />ပံု(၉)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/010.jpg" /><br />ပံု(၁၀)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/011.jpg" /><br />ပံု(၁၁)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/012.jpg" /><br />ပံု(၁၂)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/013.jpg" /><br />ပံု(၁၃)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/014.jpg" /><br />ပံု(၁၄)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/015.jpg" /><br />ပံု(၁၅)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/016.jpg" /><br />ပံု(၁၆)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/017.jpg" /><br />ပံု(၁၇)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/018.jpg" /><br />ပံု(၁၈)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/019.jpg" /><br />ပံု(၁၉)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/020.jpg" /><br />ပံု(၂၀)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/021.jpg" /><br />ပံု(၂၁)<br /><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/022.jpg" /><br />ပံု(၂၂)<br /><br /></div></div><br /></center></span><br /><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-74700520401862161322008-03-15T03:55:00.004+06:302008-03-21T20:21:21.955+06:30ကဗ်ာ (၁၆)<div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(204, 102, 0);font-size:130%;" >တိတ္တခိုး (new version)</span><br /></div><br /><span style="color: rgb(51, 51, 255);font-size:100%;" >ေလအသဲြ ့မွာ ယိမ္းႏဲြ ့လို ့<br />တိမ္းလုိက္တဲ့ သူ ့ဟန္ရယ္<br />ေမြးရနံ ့ေတြ သင္းပ်ံလို ့<br />လန္းဆန္းလွတယ္။<br /></span><span id="fullpost"><span style="color: rgb(51, 51, 255);font-size:100%;" ><br />မခို ့တရို ့ သူ ့ဟန္ရယ္<br />နမ္းလုမိ ကိုယ့္မွာကြယ္<br />ေထြးထားတယ္ ေမာင့္အိမ္မက္မယ္<br />အသဲထဲ ျငိစဲြ ။<br /><br />ရွက္ျပံဳးတံု ့ ေခါင္းငံု ့စြာ<br />တုန့္ျပန္တဲ့ လွယမင္းရယ္<br />တုိးလို ့တာ ခ်စ္မိပါတယ္<br />ေပ်ာ္မ၀ ရင္ထဲ။<br /><br />လွမ္းလုိက္မယ္ တေပြ ့ပိုက္ရယ္ လို ့<br />ျကိုလုိက္မယ္ ခ်စ္သဲရယ္<br />မမီွပါ အျမင့္ပန္းကိုလွ<br />အားငယ္စြာ ေငးမိႈင္ေဆြးတယ္<br />ရင္ထဲနာဆဲ။<br /><br /><span style="color: rgb(102, 0, 204);">ဒီကဗ်ာေလးကို <a href="http://joyful4all.blogspot.com/">ကိုေဂ် </a>မွ တိတ္တခိုးကဗ်ာေလး ဖတ္ၿပီး Comment မွာ Version ေျပာင္း၍ အမွတ္တရ ေရးသားထားခဲ့ျခင္း ျဖစ္ပါတယ္။ ေရးသားခ်ိန္ (၁၅)မိနစ္ပဲၾကာပါသတဲ့ ခင္ဗ်ာ။ ေနာက္ဘာမွ Edit မလုပ္ေတာ့ပဲ ဒီအတိုင္းေလးပဲ ထားလိုက္ေတာ့ျခင္း ျဖစ္ပါတယ္။</span><br /></span></span><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-17626192877317414342008-03-15T03:43:00.002+06:302008-03-15T03:52:43.650+06:30ဟာသ(၃)<div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(0, 102, 0);font-size:130%;" >အထီးအမခြဲျခားနည္း<br /><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);font-size:100%;" >“ေမေမ၊ ကၽြန္ေတာ္ ယင္ငါးေကာင္ကို သတ္လိုက္တယ္၊ ႏွစ္ေကာင္က အထီး၊ သံုးေကာင္က အမ” ဟု ငါးႏွစ္သား လူငယ္ေလးက သူ႕မိခင္ကိုေျပာလိုက္သည္။<br />“ဟုတ္လား၊ ဒါနဲ႕သားက ယင္ေကာင္ အထီးနဲ႕ အမ ဘယ္လိုခြဲသလဲကဲြ႕။”<br />“ေအာ္…ဒါလား ႏွစ္ေကာင္က ဘီယာပုလင္းေပၚမွာ၊ သံုးေကာင္က ၾကည့္မွန္ေပၚမွာ နားေနၾကတာေလ”</span><br /></div><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-20993683108646939612008-03-13T01:37:00.002+06:302008-03-13T01:41:33.657+06:30ဇနီးေမာင္ႏွံမ်ား<div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(153, 51, 153);font-size:130%;" >စကားမ်ားရန္ျဖစ္ၾကသည့္ ဇနီးေမာင္ႏွံမ်ား ႐ိုးေျမက်ေအာင္ ေပါင္းသင္းၾကရဆို<br /><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(0, 102, 0);font-size:100%;" >ဇနီးေမာင္ႏွံမ်ား အားလံုးစကားမ်ား ရန္ျဖစ္ၾကသည္မွာ အဆန္း တၾကယ္ မဟုတ္ေပ။ အခ်ိဳ႕ ဇနီးေမာင္ႏွံမ်ားဆိုလွ်င္ မၾကာခဏ စကားမ်ား ရန္ျဖစ္တတ္ၾကသည္။ သို႕ေသာ္လည္း ဇနီးေမာင္ႏွံ အမ်ားအျပားမွာ ပုိ၍စကားမ်ား ရန္ျဖစ္ၾကေလေလ ပုိ၍႐ိုးေျမက်ေအာင္ ေပါင္းသင္ၾကေလေလ ျဖစ္ၾကရာ ဘဝ တစ္သက္တာ ေပါင္းသင္းၾကေသာ ဇနီးေမာင္ႏွံမ်ားကို ေလ့လာရန္မွာ အံ့ၾသစရာျဖစ္ဖြယ္ရွိသည္။</span><br /><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(0, 102, 0);font-size:100%;" >ေဒါသကို ခ်ဳပ္တည္းမ်ိဳသိပ္ၾကေသာ ဇနီးေမာင္ႏွံမ်ား၏ ေသဆံုးႏႈန္းသည္ အိမ္ေထာင္ဖက္ တစ္ဦးထက္မနည္း ေသဆံုးႏႈန္းထက္ ႏွစ္ဆမွ်ျဖစ္သည္ကို အေမရိကန္ျပည္ေထာင္စု၌ ဇနီးေမာင္ႏွံစံုတြဲ ၁၉၂ တြဲကို ၁၇ ႏွစ္ၾကာေလ့လာ သိရွိခဲ့ရသည္ဟု ဆိုသည္။</span></span><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(0, 102, 0);font-size:100%;" >အဓိကမွာ အခ်င္းမ်ားၾကသည့္အခါ ထိုအခ်င္းမ်ားမႈကို မည္သုိ႕ ေျဖရွင္းမည္ဆိုျခင္းျဖစ္သည္ဟု မီခ်ီကန္တကၠသိုလ္ သုေတသန အဖြဲ႕ေခါင္းေဆာင္ အန္းနက္စဟာဘာဂ္က ေျပာဆိုသည္။ ေဒါသျဖစ္သည့္အခါ မ်ိဳသိပ္မထားဘဲ ေပါက္ကြဲ ထြက္လုိက္ျခင္းသည္ က်န္းမားေရး အတြက္ေကာင္းေၾကာင္းကို ထပ္မံေလ့လာ ေတြ႕ရွိခဲ့သည္ဟု သိရသည္။ ေဒါသကို ေဖာ္ထုတ္လိုက္သူ တစ္ဦးခ်င္းသည္ အေျခအေနတစ္ရပ္အေပၚ ထိန္းခ်ဳပ္ႏိုင္သည့္အျပင္ အေျခအေနကို အေကာင္း႐ႈျမင္ သံုးသပ္ႏိုင္သည္ဟု ဆိုသည္။</span></span><br /></div><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-10517450805001139122008-03-12T03:21:00.002+06:302008-03-12T03:26:25.481+06:30ျဖန္႕ထြက္ေတြးျခင္း<div style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(51, 0, 153);font-size:100%;" >ၾကားဖူးေသာ ပံုျပင္ေလးတပုဒ္ရွိပါသည္။ မိန္္းမလွေလးႏွင့္ ေငြေခ်းသူ ရဟူဒီ အဘိုးႀကီး တစ္ေယာက္အေၾကာင္းျဖစ္သည္။ မိန္းမလွေလး၏ အေဖမွာ ကုန္သည္တေယာက္ ျဖစ္သည္။ အဘိ္ုးႀကီးဆီမွ ေငြေခ်း၍ ကုန္ကူးရာ ကုန္ရႈံးၿပီး၊ ေခ်းေငြ မဆပ္ႏိုင္။ ရဟူဒီႀကီးက မိန္းမလွေလးကို အေႂကြးႏွင့္ သိမ္းခ်င္၍ ဥာဏ္ဆင္ပံုမွာ ေက်ာက္ခဲ အျဖဴ အမဲ ေရြးခ်ယ္ရမည္။ </span><br /><span style="color: rgb(51, 0, 153);font-size:100%;" >(၁) ေက်ာက္ခဲအျဖဴေရြးႏိုင္လွ်င္ အေႂကြးေလ်ာ္မည္၊ ေကာင္မေလးကို ဘာမွမလုပ္။</span><br /><span style="color: rgb(51, 0, 153);font-size:100%;" >(၂) အမဲေရြးမိလ်င္ အေႂကြးေတာ့ေလ်ာ္မည္၊ ေကာင္မေလးကေတာ့ သူ႕ကိုယူရမည္။</span><br /><span style="color: rgb(51, 0, 153);font-size:100%;" >(၃) ဘယ္ဟာမွ မေရြးဘဲ ေခါင္းမာလွ်င္မူ ဖေအႀကီးကို တရားစြဲ ေထာင္ခ်မည္။ စသည္ျဖင့္ျဖစ္သည္။</span><br /><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(51, 0, 153);font-size:100%;" >ေကာင္မေလးက ေက်ာက္ခဲေရြးပြဲ လုပ္ရန္ သေဘာတူလိုက္သည္။ ေက်ာက္ခဲ ေရြးပြဲမွာ ရဟုဒီႀကီး၏ ဥယ်ာဥ္အတြင္း ေက်ာက္စရစ္ခင္းထားေသာ လမ္းေပၚမွာ ျဖစ္သည္။ ရဟူဒီႀကီးက အိတ္တစ္လံုးယူ၍ အလစ္မွာ ေက်ာက္ခဲ အမဲႏွစ္လံုးကို အိတ္ထဲသို႕ ထည့္လိုက္ၿပီး “ ကဲ-ေရြးေပေတာ့” ဟု မိန္းမပ်ိဳေလးကို ေျပာသည္။ ေကာင္မေလးက ရဟူဒီႀကီး ေက်ာက္ခဲ အမဲႏွစ္လံုးထည့္လိုက္တာကို ျမင္လိုက္သည္။ ေကာင္မေလး ဘာလုပ္မလဲ၊ စဥ္းစားၾကည့္ပါ၊ သမားရိုးက် ေတြးရိုးေတြးစဥ္ အတိုင္း ဆိုလွ်င္ ေကာင္မေလး လြတ္လမ္းမရွိ။</span></span><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(51, 0, 153);font-size:100%;" >ေကာင္မေလး၌ ေရြးစရာ လမ္း (၃) သြယ္ ရွိသည္။ (၁) ေက်ာက္ခဲ မေရြးေတာ့ ဟု ျငင္းမည္။ (၂) ေကာင္မေလး ရဟူဒီႀကီး မတရားပံုကို ေဖၚထုတ္မည္။ (၃) ေက်ာက္ခဲအမဲကို သိလ်က္ေရြးလိုက္ၿပီး ဖေအႀကီးကို ကယ္တင္မည္။ ဘယ္လမ္းျဖစ္ျဖစ္ မေကာင္းပါ။</span></span><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(51, 0, 153);font-size:100%;" >သာမန္အေတြးက ေရြးခ်ယ္ျခင္း အေပၚမွာ စဥ္းစားသည္။ ေကာင္မေလးကေတာ့ ေရြးေသာ ေက်ာက္ခဲ အေပၚ မစဥ္းစား၊ အျခားတစ္ဘက္မွလွည့္၍ စဥ္းစားေလသည္။ က်န္ရွိေသာ ေက်ာက္ခဲကို စဥ္းစားသည္။ ေကာင္မေလးက အိတ္ထဲမွ ေက်ာက္ခဲကို ယူလိုက္ၿပီး ေျခေခ်ာ္လွဲလိုက္၍ လမ္းေပၚမွ အျခားေက်ာက္ခဲမ်ားထဲသို႕ ေရာ၍ အသာပစ္ခ်လိုက္သည္။ ရဟူဒီႀကီးက အံ့အားသင့္၍ လက္ထဲမွ ေက်ာက္ခဲကို ေမးေသာ အခါတြင္မူ “လက္ထဲမွာ ေက်ာက္ခဲမရွိေတာ့ဘူး၊ ဒါေပမယ့္ ကိစၥမရွိပါဘူး၊ အိတ္ထဲက ေက်ာက္ခဲကိုၾကည့္ေပါ့။ အိတ္ထဲက ေက်ာက္ခဲက အမဲေရာင္ဆိုရင္ ကၽြန္မေရြးတာ အျဖဴေပ့ါ” ဟုေျဖလုိက္သည္။ လက္ထဲမွ ေက်ာက္ခဲကို ဗဟိုမျပဳဘဲ က်န္ရစ္မည့္ေက်ာက္ခဲကို ဦးတည္၍ ေတြးေသာေၾကာင့္ အဘိုးႀကီးလက္မွ လြတ္ရသည္။<br /></span></span><span style="color: rgb(51, 153, 153);" id="fullpost"><span style="color: rgb(51, 0, 153);font-size:100%;" ><span style="color: rgb(51, 102, 102);">မွတ္ခ်က္။ ။ ဒီပံုျပင္ေလးကို ကၽြန္ေတာ္ငယ္ငယ္တုန္းက မေကြးၿမိဳ႕တြင္ ဆရာႀကီး ဦးေအာင္သင္း စာေပေဟာေျပာပြဲတြင္ ေျပာၾကား၍ ၾကားဖူးထားပါသည္။ ဆရာႀကီးကလည္း ေတြးပံု၊ေတြးနည္းေတြနဲ႕ ေသခ်ာေျပာျပေတာ့ အရမ္းႏွစ္သက္ သေဘာက်ခဲ့ပါသည္။ အခု တခါ ကိုတာရဲ႕ ျဖန္႕ထြက္ေတြးျခင္း စာအုပ္မွာ ျပန္လည္ ဖတ္မိေသာေၾကာင့္ တင္ျပလိုက္ရျခင္းျဖစ္ပါသည္။</span></span></span><br /></div><br /><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-81946783542877878952008-03-10T02:36:00.001+06:302008-03-10T02:45:03.191+06:30တိတ္တခိုးပန္းတစ္ပြင့္ကို<br />အနမ္းေလး ခုိးေပးလိုက္ခ်င္တယ္။ ။<br />ဒါေပမယ့္<br />စိတ္ကူးနဲ႔ မ၀ံ့မရဲသာ။ ။<br />တိတ္တခိုးနဲ႔ အိပ္မက္တစ္ခုမွာ<br />ခ်ဳိျမိန္စြာ ခ်စ္ခြင့္ပန္<br />အနားတိုး ရွက္ၿပံဳးေလးထဲ<br />ေတာ္ေတာ္ေလး ေပ်ာ္၀င္မိပါရဲ႕။ ။<br />ခုေတာ့...<br />ဟိုး အျမင့္ကပန္းကို<br />အခြင့္လမ္းမဲ့ေနတာ<br />ငါ...ရင္ထဲ နာသလိုပဲ<br />ေၾသာ္... အၾကိမ္ၾကိမ္ပါပဲေလ<br />မ၀ံ့မရဲနဲ႔ကိုး။ ။<br /> မွတ္ခ်က္။ ။ဒီကဗ်ာေလးကို ညီငယ္သားၿဖိဳးက ကၽြန္ေတာ့ အတြက္ အမွတ္တရ ေရးေပးထားျခင္းျဖစ္ပါသည္။<br /><br /><a href="http://www.mylivesignature.com" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: none; background: transparent;"/></a>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-693798064923804172008-03-07T01:14:00.014+06:302008-03-07T03:07:40.112+06:30မန္းေရႊစက္ေတာ္ဘုရား<div style="text-align: center;"><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/2222.jpg" /><br /></div><div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:130%;" >ပထမ ေစတီေတာ္<br /><br /></span></div><div style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(153, 51, 153);font-size:100%;" >မန္းေရႊစက္ေတာ္ဘုရားသည္ မေကြးတိုင္း၊ မင္းဘူး(စကု)ၿမိဳ႕နယ္ တြင္တည္ရွိပါသည္။ မင္းဘူးၿမိဳ႕ႏွင့္ (၃၂) မိုင္ ကြာေ၀းပါသည္။ (၁၀၈)ကြက္ စက္လကၡဏာႏွင့္ ျပည္စံုေသာ ျမတ္ဗုဒၶ၏ ေျခေတာ္ရာ အစစ္ျဖစ္ေသာေၾကာင့္ စက္ေတာ္ရာ ဘုရားဟုေခၚတြင္ၿပီး၊ မန္းေခ်ာင္းအနီးတြင္ တည္ရွိသျဖင့္ မန္းစက္ေတာ္ရာ ဘုရားဟုေခၚပါသည္။ တနည္းအားျဖင့္ မန္းေရႊစက္ေတာ္ရာ ဘုရား ဟုေခၚၾကပါသည္။</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);font-size:100%;" >မန္းေရႊစက္ေတာ္ရာ ဘုရားပြဲေတာ္ကို ႏွစ္စဥ္ႏွစ္တိုင္း တပိုတြဲလဆန္း (၅)ေန႕တြင္ စတင္ဖြင္ ့လွစ္ပီး ျမန္မာႏွစ္ဆန္း (၁)ရက္ ထိ က်င္းပပါသည္။</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);font-size:100%;" >ဗုဒၶဘုရားရွင္သည္ စႏၷကူးနံ႕သာ ေက်ာင္းေတာ္ရာ သို႕ သီတင္းသံုးရန္ၾကြခ်ီလာပါသည္။ မင္းဘူး စကိၠန္းတဲဘုရားေနရာတြင္ က်ိန္းစက္ေတာ္မူ ခဲ့ေသာေၾကာင့္ ထိုေနရာတြင္ စကၠိန္းတဲေစတီကို တည္ထားကိုးကြယ္ၾကပါသည္။ ဘုရားရွင္ က်ိန္းစက္ေတာ္မူခဲ့ေသာ ျမသား သလြန္ေတာ္ကို မေကြးဘက္မွ ဘီလူးညီေနာက္ လာေရာက္ ေတာင္းပန္ယူေဆာင္ပီး ျမသလြန္ကို ဌာပနာ၍ မေကြး ဘက္ကမ္းတြင္ ျမသလြန္ေစတီေတာ္ကို တည္ထား ကိုးကြယ္ပါသည္။ အျပန္လမ္းတြင္ မုဆိုးႏွင့္ နဂါးတို႕ေတာင္းပန္ေသာေၾကာင့္ အထက္စက္ေတာ္ရာ ႏွင့္ ေအာက္စက္ေတာ္ရာ ေျခေတာ္ရာမ်ားကို ခ်ထားေတာ္ မူခဲ့ပါသည္။</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);font-size:100%;" >မန္းစက္ေတာ္ရာ ေျခေတာ္ရာမ်ားသည္ ဘုရားရွင္ကိုယ္ေတာ္တိုင္ ခ်ထားေသာ ေျခေတာ္ရာမ်ားျဖစ္သျဖင့္ သြားေရာက္ဖူးေမွ်ာ္သင့္ သလိုေပ်ာ္ရႊင္စရာ ေကာင္းေသာ အညာေဒသ၏ စိမ့္စမ္းေရ မန္းေခ်ာင္းတြင္ ေရခ်ိဳးရေသာ အရသာကိုလည္း ခံစားၾကည့္သင့္ပါသည္။ ဘုရားလည္းဖူးရ၊ ေပ်ာ္ရႊင္စြာေရလည္းကစားရ ေရခ်ိဳးလည္းရ၊ ေဘးမဲ့ေတာတြင္လည္း လွည့္လည္ၾကည့္ရႈ႕၍ သဘာ၀ေတာ အရသာကို ခံစားႏိုင္မည္ျဖစ္ပါသည္။</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);font-size:100%;" >ယခုအခါ မေကြးတံတား (ဧရာ၀တီတံတား) ကိုတည္ေဆာက္ပီး ျဖစ္ေသာေၾကာင့္ သြားေရးလာေရး လြယ္ကူသြားပါသည္။ အရင္တုန္းကလို အခ်ိန္ကိုတြက္၍ သြားလာစရာ မလိုေတာ့ပါ။ သြားခ်င္ျပန္ခ်င္ေသာ အခ်ိန္တြင္ သြားလာလို႕ရေနပါသည္။</span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);font-size:100%;" >မန္းေရႊစက္ေတာ္ဘုရားပြဲေတာ္သည္ ေဆာင္းအကုန္ ေႏြအကူးတြင္ ဖြင့္လွစ္ေသာေၾကာင့္ ရာသီဥတု သာယာပါသည္။ သို႕ေပမယ့္ အညာေဒသရဲ႕ ဖုန္မ်ားကေတာ့ ေျပးလႊားေဆာ့ ကစားေနၾကပါပီ။ မင္းဘူးကေန ေရႊစက္ေတာ္ကိုသြားေသာလမ္းသည္ ေတာလမ္းျဖစ္ေသာေၾကာင့္ လမ္းတေလွ်ာက္တြင္ ဖုန္မ်ား မ်ားျပားေနပါသည္။ ပြဲေတာ္သို႕ေရာက္လ်င္ လူမ်ားႏွင့္ ကားမ်ားမွာ ဖုန္မ်ားျဖင့္ ျပည့္ေနပါသည္။ အဲလိုဖုန္မ်ား ျပည့္သလို ပူလည္း ပူအိုက္ေသာေၾကာင့္ မန္းေခ်ာင္းထဲ ဆင္းပီး ေရခ်ိဳးရေသာ အရသာသည္ မည္သည့္ အရာႏွင့္ မလဲႏိုင္ေအာင္ ခံစားၾကရမည္ျဖစ္ပါသည္။ ေရခ်ိဳး </span><span style="color: rgb(153, 51, 153);font-size:100%;" >အ</span><span style="color: rgb(153, 51, 153);font-size:100%;" >နားယူၿပီးလို႕ ဘုရားဖူးဖုိ႕ ေတာင္ေပၚကိုေျခလ်င္ တက္ၾကရပါသည္။ ေတာင္ေပၚတြင္ ဘုရားဖူး ရႈ႕ခင္းၾကည့္၊ သဘာ၀ ေဘးမဲ့ေတာကို ေလ့လာႏိုင္ၾကပါသည္။ ေတာင္ေပၚက ေမာေမာပန္းပန္းႏွင့္ ဆင္းလာၿပီးလ်င္လည္း မန္းေခ်ာင္းထဲဆင္း၍ ေရခ်ိဳးႏိုင္ပါသည္။ ဘုရားပြဲလာသူမ်ားသည္ ဘုရားလည္း ေရလည္းခ်ိဳးၾကရပါသည္။ တေန႕ ေရ ၂ ႀကိမ္ေလာက္ ခ်ိဳးသူမ်ားပါသည္။ တခ်ိဳ႕ဆိုလ်င္ အႀကိမ္ေရေတာ္ေတာ္မ်ားမ်ား ေရခ်ိဳးၾကပါသည္။ ျမန္မာျပည္အလယ္ပိုင္း အညာေဒသရဲ႕ အပန္းေျဖ ကမ္းေျခေလး တခုဖြယ္ျဖစ္ပါသည္။ မန္းေခ်ာင္းေရကလည္း ဘယ္ေလာက္ပဲ ခ်ိဳးခ်ိဳး အေအးမိတယ္ ဖ်ားတယ္ မရွိပါဘူး။ မန္းစက္ေတာ္ရာ ပတ္၀န္းက်င္ေဒသတြင္ ဖူးေမွ်ာ္စရာ ေစတီမ်ား၊ သြားလာစရာ ေလ့လာစရာ ေနရာမ်ားလည္း ေပါမ်ားပါသည္။ ပြဲေတာ္ကြင္းျပင္ကလည္း က်ယ္ေသာေၾကာင့္ လူမ်ားစည္ကားေသာလည္း သြားေရးလာေရး အဆင္ေျပပါသည္။ ထို႕ေၾကာင့္ ဘုရားရွင္ကိုယ္ေတာ္တိုင္ ၾကြေရာက္ေတာ္မူ ခဲ့ေသာ ေနရာျဖစ္သည့္အျပင္ ဘုရားရွင္ကိုယ္ေတာ္တိုင္ ခ်ထားေတာ္မူေသာ ေျခေတာ္ရာ အစစ္မ်ားရွိေသာေၾကာင့္ လာေရာက္ဖူးေမွ်ာ္ သင့္သလို အညာေဒသ၏ ဖုန္မ်ား၊ ပူအိုက္ေသာ ရာသီဥတုႏွင့္ အဆင္ေျပေအာင္ ေပ်ာ္ရႊင္စြာေရကစား ေရခ်ိဳးႏိုင္ေသာ မန္းေခ်ာင္း ရွိေသာေၾကာင့္ မန္းေရႊစက္ေတာ္ ဘုရားပြဲေတာ္ကို တခါ တေခါက္ေတာ့ျဖင့္ ဘုရားဖူးရင္း၊ ေရကစားရင္း လာေရာက္ခဲ့ဖုိ႕ ဖိတ္ေခၚအပ္ပါသည္။ </span><br /></div><br /><div style="text-align: center;"><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/1111.jpg" /><br /><br /><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-size:130%;" ><span style="font-family:Arial;">ေျခေတာ္ရာ </span></span><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/3333.jpg" /><br /><br /><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-size:130%;" ><span style="font-family:Arial;">ေအာက္စက္ေတာ္ရာ ညရႈခင္း </span></span><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/untitled-009.jpg" /><br /><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/untitled-006.jpg" /><br /><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/untitled-001.jpg" /><br /><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/untitled-004.jpg" /><br /><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/untitled-005.jpg" /><br /><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/untitled-012.jpg" /><br /><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/untitled-003.jpg" /><br /><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/untitled-014.jpg" /><br /><br /><br /></div><div style="text-align: center;"><img src="http://i251.photobucket.com/albums/gg297/frinkcafe/untitled-013.jpg" /><br /><br /><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-size:130%;" ><span style="font-family:Arial;">ေပ်ာ္ရႊင္ဖြယ္ေရကစားေနၾကပံု</span></span><br /></div><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a><br /></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-74425258609064123912008-01-10T02:01:00.000+06:302008-01-10T02:09:00.955+06:30ဒါကိုမဖတ္ပါနဲ႔<p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ဒါကိုမဖတ္ပါနဲ႔<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">တို႔ ႀကိဳေျပာထားမယ္ေနာ္ ....<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ဒါကို မဖတ္ပါနဲ႔လို႔ .....<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">မင္း အစက<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ေက်ာ္သြားမလို႔ပဲ မဟုတ္လား .....<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ဘာလို႔လာၿပီး ဖတ္ေနတာလဲ .....<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ေတာ္ေတာ့ေလဗ်ာ<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ဆက္ဖတ္ေနရင္<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">သက္သက္အခ်ိန္ကုန္တာပဲရွိမယ္<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ဒီမွာတင္ရပ္မယ္ဆိုရင္<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">မင္း အခ်ိန္ကုန္သက္သာမယ္ ....<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ဘယ္လိုလဲ ........<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">မေတာ္ေသးဘူးလား .........<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">အခုဆိုရင္တစ္၀က္နီးပါးေတာင္ေရာက္ေနၿပီ<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">မင္း ဆက္ဖတ္ေနတုန္းပါလား............<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">တို႔သိတယ္ေနာ္..............<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">မင္းမဖတ္ဘဲ မေနႏိုင္ေတာ့ပါဘူး ......<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ဘယ္လို.........ေနႏိုင္တယ္ ဟုတ္လား ......<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">မေနႏိုင္ပါဘူးေတြ႔လား ..........<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">မင္း မွန္တယ္ ..........<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ဒါ ဆက္ဖတ္လို႔<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ဘာထူးလာမယ္ထင္လဲ. ..............<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ဘာမွမထူးပါဘူး .............<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ေနာက္ထပ္နည္းနည္းေလးဘဲ က်န္ေတာ့တယ္ .........<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">မင္းကိုယ္ကိုယ္ကို <o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ထိန္းႏိုင္တဲ့ စြမ္းအားရွိေၾကာင္း<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ျပတဲ့အေနနဲ႔ ရပ္လိုက္စမ္းပါ ....<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">မရပ္ႏိုင္ဘူးၾကည့္<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ေနာက္ဆံုး စာလံုးအထိေရာက္ေအာင္<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">အခ်ိန္ကုန္ခံဖတ္ၿပီးမွရပ္မွာ<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">ဟုတ္တယ္ မဟုတ္လား .........<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;"><o:p> </o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">စိတ္မေကာင္း မျဖစ္ပါနဲ႔ဗ်ာ .............<o:p></o:p></span></p> <p class="MsoNormal" style="color: rgb(102, 0, 204);"><span style="font-size: 10pt; font-family: Arial;">လူတိုင္း ဒီလိုပါပဲ ...............<o:p></o:p></span></p> <span style="font-size: 10pt; font-family: Arial; color: rgb(102, 0, 204);">ဟဲ ဟဲ ဟဲ ဟုတ္တယ္ဟုတ္<br /><br /><span style="color: rgb(204, 51, 204);">ဒီပို႔စ္ေလးက ေမကိုေရးထားတာပါ ေမကိုကို ဘေလာ့မွာ တင္ထားၿပီးသားပါခင္ဗ်ာ ကၽြန္ေတာ့္ဘေလာ့မွာ ထပ္တင္ဖို႔ ခြင့္ျပဳေပးေသာ ေမကို အားေက်းဇူးတင္ပါတယ္ေနာ္</span><br /></span><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-73809408022914200102008-01-01T01:09:00.000+06:302008-01-01T01:27:04.677+06:30အနႏၲ ေစတနာရွင္<div style="color: rgb(204, 0, 0); text-align: center;"><span style="font-size:100%;"> နံနက္ခင္းေက်ာင္းအတက္</span></div><div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > ကၽြတ္ကၽြတ္ညံစီေနတဲ့</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > ပါးစပ္ေခါင္းေလာင္းသံေတြ</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > ပ်ံ႕လြင့္လွ်ံဖိတ္ေနတဲ့ ေက်ာင္းခန္းနံရံၾကား</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > မားမားရပ္တဲ့ တို႔ အရွင္</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > ေပ်ာ္ရႊင္မႈေတြ အရွိန္သပ္ဖို႔</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > သူ႔ေတးသံကုိ အထပ္ထပ္သီးက်ဴး . . . လို႔</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > ပိုးမေသ တပည့္ဆိုးေတြက</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > အခန္းရဲ႕ ေနာက္နားကပ္</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > တခြိခြိ တကၽြိကၽြိနဲ႔ ႀကိတ္ထိုး</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > စိတ္တပိုးတံုး ပုခံုးေပၚတင္</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > ႏွင္တံရဲ႕ ေစစားခ်က္နဲ႔</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > ေ၀း၀ါးမႈကို တပ္မက္ၾကတုန္းေပါ့ . . . </span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > စာေမးေတာ့ ေခါင္းကုတ္ </span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > အဟုတ္ပဲစဥ္းစားေနသလို</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > ဟို ဟို သည္သည္ မ်က္စိကစား</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >စာတစ္လံုးမွ မက်က္မွတ္ခဲ့ၾကတာ</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ဒီေကာင္ေတြပါ . . . . . ဆရာ . . . </span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > ေက်ာင္းမွန္မွန္တက္ စာမခက္တဲ့</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ေက်ာင္းပ်က္ရက္ေတြ </span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >လက္ခ်ိဳးေရလည္း</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >အေရအတြက္က အနႏၲမွာ</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ေက်ာင္းေျပးတာလည္း</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ဒီေကာင္ေတြပါပဲ . . . . . ဆရာ . . .</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > ေက်ာင္းေျပး စာမက်က္</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ဘ၀အတြက္ မေရရာ</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ေသခ်ာမႈက နတၳိမွာ</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ေရွ႕ကို ဘယ္လိုဆက္ၾကပေလ . . . </span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > ဒီေကာင္ေတြ ေရွ႕ေရး</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ေမွ်ာ္ေတြးလို႔ ေထာက္ခ်င့္</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ေနာက္ကို ဒီလိုမျဖစ္ရေအာင္</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >သိပ္မိုက္တဲ့ ဒီေကာင္ႀကီးေတြကို</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >တီးလိုက္ပါ . . . . . ဆရာ . . .</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" > နာသံုးနာျပဌာန္း</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ဘ၀လမ္းေတြ</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ေျဖာင့္မက္ေပးလို႔</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ေစာင့္ၾကပ္ေနသူ</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ဆရာတို႔ရဲ႕ အနႏၲေက်းဇူး</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >အထူးေျပာဖို႔ မလို</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ကၽြန္ေတာ္တို႔ေက်ာင္းသားသက္</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ဆရာတို႔လက္မွာေပ်ာ္ခဲ့တာ</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >(အခုဆို)</span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ဆယ္စုႏွစ္ တစ္ခုေတာင္ </span><br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" >ေက်ာ္ခဲ့ပါၿပီ . . . . . ဆရာ . . . </span><br /></div><span style="color: rgb(153, 51, 153);font-size:100%;" >ေက်းဇူးရွင္ ဆရာတို႔ရဲ႕ အႏိႈင္းမဲ့ ေစတနာကို ဂုဏ္ျပဳေရးဖြဲ႕ပါသည္။<br /></span><span style="color: rgb(153, 51, 153);">ကိုဒီး </span><span style="color: rgb(153, 51, 153);font-size:100%;" >ရဲ႕ ကဗ်ာေလးပါ။ ၂၀၀၀ ခုႏွစ္က သူငယ္ခ်င္းမ်ား စုစည္းထုတ္ထားေသာ ႏွလံုးသားဒိုင္ယာရီ ကဗ်ာစာအုပ္ေလးမွ</span><br /><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-88310742134965241062007-12-28T03:43:00.000+06:302007-12-30T00:49:45.725+06:30အခန္းစိုး<div style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" > အခန္းစိုးဆိုတာ ရြာအလွဴေတြမွာ ေဆးလိပ္၊ လက္ဖက္၊ ဆန္၊ ဆီ၊ ၾကက္သြန္၊ ငါးေျခာက္၊ ၀က္သားအိုး စတာေတြကို ထိန္းသိမ္းစီမံ ေပးရတဲ့သူပါ။ အခန္းစိုးကို တခ်ိဳ႕က အခန္းဆိုးလို႔ နာမည္ပ်က္နဲ႔ ေခၚတတ္ၾကတယ္။ အလွဴဒကာ၊ အလွဴဒကာမေတြက လံုး၀ဥႆံု လႊဲအပ္ထားလို႔ သူတို႔ကိုယ္စား အေျပာအဆိုခံလြတ္ေအာင္၊ မကုန္သင့္တာ မကုန္ေအာင္စီမံရ တဲ့လူမို႔ တခ်ိဳ႕က ‘ပိတ္ဒကာ‘ လို႔ေခၚတတ္ၾကေသးတယ္။ ေသရင္ၿပိတၱာျဖစ္မယ့္ သူလို႔လည္း ေမတၱာပို႔သျခင္းခံရတယ္။</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" ><br /></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" > ဒါေၾကာင့္ အလွဴေတြမွာ အခန္းစိုးလုပ္ကိုင္ေပးမယ္သူ ရွားပါးတယ္။ တခ်ိဳ႕က အလွဴ ဒကာ၊ အလွဴဒကာမနဲ႔ ေဆြမ်ိဳးေတာ္စပ္လို႔ မလႊဲသာ၊ မေရွာင္သာ လုပ္ကိုင္ေပးၾကတယ္။ အခန္းစိုးက အလွဴတစ္လွဴ အစကေနအဆံုး လုပ္ကိုင္ရတာမို႔ မိမိအလုပ္လည္းပ်က္တယ္။ ပင္လည္းပင္းပန္းတယ္။</span><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" ><br /></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" id="fullpost" ><span style="color: rgb(0, 0, 0);">အလွဴတစ္လွဴမွာ အခန္းစိုးက ေဆးလိပ္လိပ္တဲ့ေန႔ကစၿပီး ရွင္မယ္ခံတဲ့ေန႔အထိ ေနၾက ရတယ္ဆိုေတာ့ ႏွစ္ပတ္ေလာက္ၾကာတတ္တယ္။ အလွဴမွာ တည္ခင္းဧည့္ခံဖို႔၊ အလွဴေငြထည့္ ၀င္လာၾကတဲ့သူေတြကို လက္ေဆာင္ျပန္ဖို႔ အလွဴရက္မတိုင္မီ တစ္ပတ္ေက်ာ္ေလာက္ကႀကိဳၿပီး ေျပာင္းဖူးဖက္ ေဆးလိပ္ေတြကို ေထာင္ခ်ီၿပီး လိပ္ထားရတယ္။ ေဆးလိပ္ကို ေဆးလိပ္လိပ္တဲ့သူ ေတြက အိမ္ေ၀ယ်ာ၀စၥ အားလပ္တဲ့အခ်ိန္ ေန႔လယ္ခင္းမွာ တစ္လိပ္ၿပီးၿပီး၊ ႏွစ္လိပ္ၿပီးၿပီး လာေရာက္၀ိုင္း၀န္း လိပ္ေပးၾကတယ္။ ရြာမွာ ေဆးလိပ္မလိပ္တတ္တဲ့ အမ်ိဳးသမီးလဲ မရွိဘူး။ အိမ္ေထာင္ရွင္ အမ်ိဳးသမီးတိုင္း လိပ္တတ္ၾကတယ္။ တခ်ိဳ႕အရြယ္ေရာက္တဲ့ မိန္းကေလးေတြ ေဆးလိပ္လိပ္သင္ရင္ အိမ္ေထာင္ျပဳေတာ့မွာမို႔လားလို႔ စ,တတ္၊ ေျပာင္တတ္ၾကပါတယ္။</span></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" ><br /></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" id="fullpost" ><span style="color: rgb(0, 0, 0);">ေဆးလိပ္လိပ္တဲ့သူေတြ ေကၽြးဖို႔ေမြးဖို႔ အေၾကာ္၊ ေပါက္ေပါက္ဆုပ္၊ ၾကံသကာ၊ ေကာက္ညင္းေပါင္း စတဲ့သေရစာ ထည့္ယူလာတဲ့ ပန္းကန္ထဲကို လက္ဖက္ထည့္ေပးၿပီး တံု႔ျပန္တတ္တယ္။ လက္ဖက္သားနဲ႔ ခ်င္းေရာနယ္ထားတဲ့ အေပၚကို ပဲၾကမ္းေၾကာ္ ျဖဴးေပးလိုက္ တာပါ။</span></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" ><br /></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" id="fullpost" ><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> အဲဒီမွာ လက္ဖက္သားကနည္းၿပီး ခ်င္းမ်ားေနရင္ အခန္းစိုးကို အျပစ္တင္ၾကတယ္။ ဆီ ဆမ္းတာနည္းေနရင္လည္း ကဲ့ရဲ႕တတ္ၾကတယ္။ လက္ဖက္သားကမ်ားၿပီး ခ်င္းနည္းေနမယ္၊ ဆီရႊဲေနမယ္ဆိုရင္လည္း အခန္းစိုးက သူ႔ဟာမဟုတ္လို႔ ဗံုးေဗာလေအာ(အမ်ားအျပား)သံုးတယ္ လို႔ အေျပာခံၾကရျပန္ေရာ၊ အခန္းစိုးက အေျပာခံ လြတ္ခဲလွပါတယ္။အလွဴမွာ ဧည့္ခံၾကရတဲ့သူ ေတြက လက္ဖက္၊ ေဆးလိပ္လိုခ်င္ရင္ အခန္းစိုးဆီ ေတာင္းၾကရတယ္။ အိုးသူၾကီးကလည္း ခ်က္ေတာ့ျပဳတ္ေတာ့မယ္ ဆိုရင္ ဆန္၊ ဆီ၊ ငရုတ္၊ ၾကက္သြန္၊ ငါးေျခာက္ေတြကို အခန္းစိုးဆီ က ေတာင္းရတယ္။ ဆြမ္းေလာင္းဖို႔ခ်က္ထားတဲ့ ၀က္သားဒယ္၊ ငါးေျခာက္ဒယ္ေတြကိုလည္း အခန္းစိုးဆီ ျပန္အပ္ထားၾကရတယ္။ အခန္းစိုးက ေပးသင့္တယ္ထင္တဲ့ သူကိုေပးတယ္။ ေမး ျမန္းၿပီးေပးသင့္သေလာက္သာ ေပးတယ္။ တခ်ိဳ႕က အလွဴနဲ႔မသက္ဆိုင္ဘဲ အရက္၀ိုင္းမွာ ျမည္းဖို႔ေဆးလိပ္၊ လက္ဖက္လာေတာင္းတတ္တဲ့ သူေတြရွိတတ္တယ္။ တခ်ိဳ႕က အရက္နဲ႔လဲ ေသာက္ရေအာင္ ဆန္၊ ဆီ၊ ငါးေျခာက္ကို မလိမ့္တပတ္နဲ႔ ေတာင္းတတ္ၾကေသးတယ္။ အခန္း စိုး မပါးနပ္လို႔ ကုန္သြားတာေတြရွိတယ္။</span></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" ><br /></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" id="fullpost" ><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> အခန္းစိုးက အလွဴမ႑ပ္ေဆာက္ၿပီးတဲ့ အခ်ိန္ကစၿပီး ရွင္မယ္ခံတဲ့ေန႔အထိ ငါးရက္လံုး လံုး မိမိအိမ္ကိုျပန္ၿပီးေတာင္ မအိပ္ရေတာ့ဘူး။ အလွဴအိမ္မွာ ေန႔ေရာ၊ ညေရာ အခန္းထဲ ေအာင္းၿပီး ေနေပးရေတာ့တယ္။ အခန္းစိုးေရခ်ိဳးဖို႔ ေရခပ္ေပးၾကရတယ္။ လိမ္းဖို႔သနပ္ခါးေသြး ေပးရတယ္။ ရွင္မယ္ခံၿပီးတဲ့ေန႔ ညေနပတ္စာခြာ၊ ဖ်ာသိမ္းမွ အလွဴဒကာ၊ အလွဴဒကာမေတြကို က်န္ရွိတဲ့ပစၥၫ္းေတြအပ္ႏွံ၊ အလွဴကူေတြကို အပ္ႏွံၿပီးမွ ျပန္ၾကရေတာ့တယ္။</span></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" ><br /></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" id="fullpost" ><span style="color: rgb(0, 0, 0);"> အလွဴေတြက မ်ားေသာအားျဖင့္ အခန္းစိုးကို အက်ႌစေလးတစ္စ၊ ထဘီစေလးတစ္စ ၀ယ္ေပးေက်းဇူးတံု႔ျပန္တတ္ၾကတယ္။ အခန္းစိုးအေနနဲ႔ကေတာ့ ရရွိသည္ျဖစ္ေစ၊ မရရွိသည္ျဖစ္ေစ ေမွ်ာ္ကိုးလုပ္ကိုင္တာေတာ့ မဟုတ္ပါဘူး။ ေစတနာသက္သက္၊ အလွဴမွာ ကုသိုလ္ယူဖို႔ လုပ္ကိုင္ေပးၾကတာပါ။</span></span><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" id="fullpost" ><span style="color: rgb(0, 0, 0);"><span style="color: rgb(102, 51, 102);"><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> ကိုးကား ။ ။</span><span style="color: rgb(153, 51, 153);"> </span></span></span></span><span style="color: rgb(153, 51, 153);font-family:Zawgyi-One;font-size:100%;" ><span style="color: rgb(153, 51, 153);">ကိုေလးျမတ္ မံုေရြးေၾကးမံုသူ/သား (ေက်းလက္လူမႈသ႐ုပ္ေဖၚ ရသစာစုမ်ား)</span></span><span style="font-family:Zawgyi-One;"><br /><o:p></o:p></span> </div><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-43814620755781931882007-12-25T00:51:00.000+06:302007-12-25T14:12:13.170+06:30တကယ့္ ဗုဒၶဘာသာ၀င္<div style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-size:100%;" > ကမာၻေပၚမွာ လူမ်ိဳးေပါင္းမ်ားစြာ ရွိသလို ကိုးကြယ္ေသာဘာသာမ်ားလည္း အမ်ိဳးမ်ိဳး ရွိပါတယ္။ ကၽြန္ေတာ္တို႔ ျမန္မာႏိုင္ငံအတြင္းမွာ လူမ်ိဳးေပါင္းမ်ားစြာရွိၿပီး ဘာသာေရးကိုလည္း လြတ္လပ္စြာ ကိုးကြယ္ခြင့္ေပးထားေသာေၾကာင့္ ကိုယ္ႏွစ္သက္ရာ ဘာသာကို ကိုးကြယ္ၾကပါတယ္။ အမ်ားအားျဖင့္ေတာ့ ဗုဒၶဘာသာကို ကိုးကြယ္သူမ်ားျဖစ္ၾကပါတယ္။</span><br /><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-size:100%;" > ျမန္မာႏိုင္ငံဟာ ဗုဒၶဘာသာကိုးကြယ္ေသာ ႏိုင္ငံျဖစ္ပါတယ္။ ကမာၻေပၚရွိ ႏိုင္ငံမ်ားအနက္ ဗုဒၶဘာသာ အထြန္းကားဆံုးႏိုင္ငံလည္းျဖစ္ပါတယ္။ ဗုဒၶဘာသာ ကိုးကြယ္သူမ်ားကို ႏွစ္မ်ိဳး ခြဲျခားသတ္မွတ္ႏိုင္ပါတယ္။ ဗုဒၶဘာသာကို တကယ္နားလည္သိရွိၿပီး ယံုၾကည္သက္၀င္၍ ကိုးကြယ္ေသာ ( တကယ့္ ဗုဒၶဘာသာ၀င္ ) ႏွင့္ မိဘ၊ ဘိုးဘြားမ်ား အစဥ္အဆက္ ကိုးကြယ္ခဲ့ေသာေၾကာင့္ ကိုးကြယ္လာေသာ ( မိ႐ိုးဖလာ ဗုဒၶဘာသာ၀င္) တို႔ျဖစ္ပါတယ္။</span><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-size:100%;" > ျမန္မာျပည္မွာ တကယ့္ဗုဒၶဘာသာ၀င္ ေပါင္းမ်ားစြာရွိၾကပါတယ္။ ထိုအထဲကမွ ေက်ာင္းဆရာႀကီး ဦးခင္ေမာင္ရဲ႕ တကယ့္ဗုဒၶဘာသာ၀င္ တစ္ဦးအျဖစ္ လုပ္ေဆာင္ခ်က္တခ်ိဳ႕ကို တင္ျပခ်င္ပါတယ္။ ဆရာႀကီးက တကယ့္စံျပ ေက်ာင္းဆရာ တစ္ဦးျဖစ္ၿပီး ကၽြန္ေတာ့္တို႔နယ္ဘက္မွာ အေလးစားရဆံုး ပုဂၢိဳလ္ ျဖစ္ပါတယ္။ ဆရာႀကီးက ေက်ာင္းသား/သူမ်ားကို ဆံုးမသလို ကိုယ္တိုင္လည္း ေဆးလိပ္၊ကြမ္း၊ အရက္ေသစာ၊ ေလာင္းကစား ဘာတစ္ခုမွ မလုပ္ေဆာင္ပဲ စံျပအျဖစ္ေနပါတယ္။ ေက်ာင္းဆရာသက္တမ္း ႏွစ္ေပါင္း ေလးဆယ္ေက်ာ္ထိ သင္ၾကားခဲ့ပါတယ္။ ထိုသင္ၾကားေသာ ကာလမွာ တကယ္ေနမေကာင္းျဖစ္လို႔ ေက်ာင္းမတက္ခဲ့တာက လြဲရင္ ေက်ာင္းပ်က္တာတို႔၊ စာသင္ေနာက္က်တာတို႔ လံုး၀မရွိခဲ့ပါဘူး။</span></span><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-size:100%;" >ဆရာႀကီးက ကၽြန္ေတာ္တို႔ရြာေက်ာင္းမွာ ႏွစ္ေပါင္း ေလးဆယ္ေက်ာ္ စာသင္ၾကားခဲ့ေသာေၾကာင့္ တနယ္လံုးရဲ႕ ဆရာျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။ ကၽြန္ေတာ့္အေဖက ဆရာႀကီးရဲ႕ တပည့္ျဖစ္ခဲ့သလို အိမ္မွာ အငယ္ဆံုးျဖစ္တဲ့ ကၽြန္ေတာ္ကလည္း ဆရာႀကီးရဲ႕ တပည့္ျဖစ္ခဲ့ပါတယ္။ ကၽြန္ေတာ္က ဆရာႀကီးရဲ႕ေနာက္ဆံုးစာသင္ႏွစ္မွာ မွီလိုက္တာျဖစ္ပါတယ္။ ကၽြန္ေတာ္တို႔ တစ္မိသားစုလံုးရဲ႕ ဆရာျဖစ္ပါတယ္။ ရြာေက်ာင္းမွာ ေက်ာင္းတက္ခဲ့ၾကတဲ့ သူေတြထဲမွာ ကၽြန္ေတာ္အေဖအရြယ္ကေန၊ ကၽြန္ေတာ့္ အရြယ္ထိ ေက်ာင္းသား/သူမ်ားက ဆရာႀကီးရဲ႕ တပည့္မ်ားျဖစ္ခဲ့ၾကပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္ ဆရာႀကီးက ကၽြန္ေတာ္တို႔နယ္ဘက္ရဲ႕ ခ်စ္ေၾကာက္႐ိုေသ ေလးစားရေသာ ပုဂၢိဳလ္ တစ္ေယာက္ ျဖစ္ပါတယ္။</span></span><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-size:100%;" >ဆရာႀကီးက ဘာသာေရးကို ႐ိုေသ ကိုင္း႐ႈိင္းသလို တပည့္မ်ားကိုလည္း ဘာသာေရး လုပ္ေဆာင္ဖို႔ တိုက္တြန္းပါတယ္။ ေက်ာင္းသား/သူမ်ားကို ဘာသာတရား လုပ္ေဆာင္ခ်င္ေအာင္ ေျပာဆို ဆံုးမတတ္ၿပီး တကယ္လုပ္ျဖစ္ ေအာင္လည္း လုပ္ေဆာင္ခဲ့ပါတယ္။ </span></span><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-size:100%;" > ရြာေက်ာင္းမွာ တနလၤာေန႔နဲ႔ ေသာၾကာေန႔ဆိုလွ်င္ တန္းစီ (school assembly) ၾကရပါတယ္။ ႏိုင္ငံေတာ္အလံကို အေလးျပဳ၊ ႏိုင္ငံေတာ္ သီခ်င္းကို သီဆိုၾကရပါတယ္။ အဲဒီေနာက္ အားလံုးထိုင္ၾကရၿပီး ဆရာႀကီးက ဆံုးမစကားေျပာပါတယ္။ ၿပီးေတာ့ ၀ိပႆနာ အလုပ္ (အာနာပါန) ထြက္ေလ၊ ၀င္ေလ ႐ႈ႕ ၾကရပါတယ္။ ထိုင္ပံု၊ ထိုင္နည္းကအစ စိတ္ထဲမွာ ဘယ္လိုထားရမယ္၊ စိတ္တည္ၿငိမ္ေအာင္ ဘယ္လိုလုပ္ရမယ္ ဆိုတာကို ဆရာႀကီးက ေသခ်ာေျပာျပပါတယ္။ ေက်ာင္းသား/သူမ်ားက ငယ္ရြယ္သူမ်ား ျဖစ္ေသာေၾကာင့္ အစပိုင္းမွာ မလုပ္ေဆာင္ႏိုင္ၾကပါဘူး။ စိတ္မပါၾကတာေၾကာင့္လည္း ျဖစ္ၾကပါတယ္။ ဆရာႀကီးကို ေၾကာက္လို႔သာ လုပ္ေဆာင္ရတာပါ။ တစ္ပတ္ကို ႏွစ္ရက္လုပ္ေနရေတာ့ တျဖည္းျဖည္းနဲ႔ လုပ္တတ္လာၾကပါတယ္။ တခ်ိဳ႕ေက်ာင္းသားေတြလည္း စိတ္၀င္စားၿပီ စိတ္ပါလာၾကပါတယ္။ တခ်ိဳ႕ေက်ာင္းသားေတြကေတာ့ ထိုင္ဆိုလို႔သာ ထိုင္ေနၾကၿပီး အသံမထြက္ဘဲ လုပ္ခ်င္ရာလုပ္ေနၾကပါတယ္။ သူတို႔ကလည္း စိတ္မပါလို႔သာ မလုပ္ေဆာင္ၾကတာပါ။ ဘယ္လိုထိုင္ရမယ္၊ ဘယ္လုိလုပ္ရမယ္ ဆိုတာေတာ့ သိသြားၾကပါတယ္။ ၁၅ မိနစ္ေလာက္ တရားထိုင္ၿပီး သမၺဳေဒၶဂါထာ ကိုရြတ္ဆိုၿပီး ေမတၱာပို႔ ေမတၱာပြားမ်ားၾကရပါတယ္။ ညေနေက်ာင္းဆင္းခ်ိန္မွာ ပထမသံေခ်ာင္းေခါက္လွ်င္ စာသင္တာေတြ၊ တျခားလုပ္ေနတာေတြ ရပ္ၿပီး အားလံုးမတ္တပ္ရပ္ၾကရပါတယ္။ ဒုတိယ သံေခ်ာင္းေခါက္လွ်င္ သမၺဳေဒၶဂါထာေတာ္ကို ရြတ္ဆိုရပါတယ္။ ၿပီးမွ ေက်ာင္းဆင္းရပါတယ္။ </span></span><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-size:100%;" > အဂၤါ၊ ဗုဒၶဟူး၊ ၾကာသပေတး ေန႔ေတြမွာ မနက္ပိုင္း ပထမသံေခ်ာင္းေခါက္လွ်င္ ေရာက္တဲ့ေနရာကေန မတ္တပ္ရပ္ၾကရပါတယ္။ ဒုတိယ သံေခ်ာင္းေခါက္လွ်င္ သမၺဳေဒၶဂါထာေတာ္ ကို ရြတ္ဆိုရပါတယ္။ ညေနပိုင္းမွာလည္း သမၺဳေဒၶဂါထာေတာ္ကို ရြတ္ဆိုၾကရပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္ ေက်ာင္းတက္တဲ့ ေန႔ေတြမွာ တစ္ေန႔ကို သမၺဳေဒၶဂါထ<span style="color: rgb(153, 0, 0);">ာေတာ္ </span>ႏွစ္ေခါက္ရြတ္ဆိုၾကရပါတယ္။ </span></span><br /><span id="fullpost"><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-size:100%;" > ကၽြန္ေတာ္တု႔ိရြာေက်ာင္းမွာ ေက်ာင္းတက္ခဲ့ဖူးေသာ ေက်ာင္းသား/သူမ်ားက တျခား ဂါထာေတာ္မ်ားကိုသာ မရရင္၊ မရြတ္ဆိုရင္ႏိုင္ေတာင္မွ သမၺဳေဒၶဂါထာေတာ္ကိုေတာ့ ဘယ္အခ်ိန္ရြတ္ခိုင္း၊ ရြတ္ခိုင္း ရေနၾကပါတယ္။ ကုန္ကုန္ေျပာရရင္ တေရးႏိုးထရြတ္ခိုင္းေတာင္ မမွားေအာင္ ရြတ္ဆိုႏိုင္ၾကပါတယ္။ </span></span><span id="fullpost"><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-size:100%;" >ဒါေၾကာင့္္ဆရာႀကီးရဲ႕ ဂုဏ္ေက်းဇူးေတြက ႀကီးမား မ်ားျပားလွပါတယ္။ ဆရာႀကီးက ကိုယ္တိုင္ဘာသာတရား လုပ္ေဆာင္သလို၊ သူမ်ားေတြ၊ တပည့္ေတြကိုလည္း လုပ္ေဆာင္ႏိုင္ေအာင္ ျပဳလုပ္ခဲ့တဲ့ ျပဳမူလုပ္ေဆာင္ခ်က္က တကယ့္ ဗုဒၶဘာသာ၀င္ တစ္ေယာက္ရဲ႕ လုပ္ေဆာင္ခ်က္လို႔ ယူဆမိပါတယ္။<br /></span></span><span style="color: rgb(153, 51, 153);" id="fullpost"><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-size:100%;" ><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> ဒီပို႔စ္ကုိ</span> <span style="color: rgb(102, 0, 204);">ဖတ္ခဲ့ေသာ ဗုဒၶဘာသာ၀င္မ်ားအားလံုး တကယ့္ဗုဒၶ၀င္ ျဖစ္ေအာင္လုပ္ေဆာင္ၾကပါလို႔ တိုက္တြန္းႏိုးေဆာ္အပ္ပါတယ္ခင္ဗ်ာ။</span></span></span><br /><span style="color: rgb(153, 51, 153);" id="fullpost"><span style="color: rgb(153, 0, 0);font-size:100%;" ><span style="color: rgb(102, 0, 204);">ဗုဒၶဘာသာ၀င္</span> <span style="color: rgb(102, 0, 204);">သူငယ္ခ်င္းမ်ားအားလံုး တကယ့္ဗုဒၶဘာသာ၀င္ နဲ႔ ပက္သက္ၿပီး အျမင္ေလးေတြေရးေပးၾကပါလို႔ Tag ပါတယ္ခင္ဗ်ာ။</span></span></span><br /></div><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-27223380012614282772007-12-21T19:39:00.000+06:302007-12-21T19:51:25.614+06:30ဗုဒၶဘာသာသင္တန္း ႏွင့္ ကၽြန္ေတာ္<div style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(0, 0, 102);font-size:100%;" >ကၽြန္ေတာ့္မိဘမ်ားသည္ ဗုဒၶဘာသာ ကိုးကြယ္သူမ်ားျဖစ္ေသာေၾကာင့္ ကၽြန္ေတာ္လည္း ဗုဒၶဘာသာ ကိုးကြယ္သူ တစ္ေယာက္ျဖစ္လာခဲ့ပါတယ္။ ကၽြန္ေတာ့္အေမက ညအိပ္ယာ၀င္ခါနီးတုိင္း ဘုရားရွိခိုး ၿပီးမွ အိပ္တတ္ပါတယ္။ ကၽြန္ေတာ္ငယ္ငယ္တုန္းက အေမ ဘုရားရွိခိုးလွ်င္ ေဘးက လိုက္ၿပီး ကပ္ေနပါတယ္။ ကၽြန္ေတာ္က အငယ္ဆံုးဆိုေတာ့ အေမကို အေပ်ာက္မခံႏိုင္လို႔ေလ။ ဒါေၾကာင့္ အေမ ဘုရားဦးခ်လွ်င္ လိုက္ၿပီး ဦးခ်ခဲ့ပါတယ္။ ၿပီးေတာ့ အေမဘုရား ရွိခိုး ရြတ္ဆိုၿပီဆိုလွ်င္ ေနာက္က သံေယာာင္လိုက္ၿပီး ရြတ္ဆိုခဲ့ပါတယ္။ အေမက အိပ္ယာထဲမွာလည္း ဘုရားရွိခိုးနည္းကို သင္ၾကားေပးခဲ့ပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္ တျဖည္းျဖည္းနဲ႔ ဘုရားရွိခိုးနည္းတတ္လာခ့ဲပါတယ္။ ဘုန္းႀကီးေက်ာင္းသို႔ သြားၿပီး ဥပုသ္၊ သီလ ေစာင့္ၿပီဆိုလည္း ကၽြန္ေတာ္က အၿမဲလိုက္ပါသြားခဲ့ပါတယ္။ ဘုန္းႀကီးေက်ာင္းက ကၽြန္ေတာ့္အိမ္နဲ႔ ကပ္လ်က္ျဖစ္တဲ့ အျပင္ ဘုန္းႀကီးကလည္း ကၽြန္ေတာ့္ဘႀကီၤး ဘုန္းဘုန္း ျဖစ္ေသာေၾကာင့္ အၿမဲလိုက္ခဲ့တာျဖစ္ပါတယ္။ ဘုန္းႀကီးေက်ာင္းေရာက္လွ်င္ ဘဘုန္းက စားစရာ တခုခု အၿမဲေကၽြးပါတယ္။ ဒါေၾကာင့္လည္း ဘုန္းႀကီးေက်ာင္းကို သြားခ်င္တယ္။ ေပ်ာ္လည္းေပ်ာ္ပါတယ္။<br /><br /></span><span style="color: rgb(0, 0, 102);font-size:100%;" id="fullpost" >ဟိုအရင္တုန္းက ကၽြန္ေတာ့္တို႔ရြာမွာ ေႏြရာသီေက်ာင္းပိတ္ရက္ဆို ရြာရွိ ဘုန္းေတာ္ႀကီးမ်ား၊ ေက်ာင္းဆရာ/မ မ်ားႏွင့္ ရပ္မိရပ္ဘမ်ား ပူေပါင္းၿပီး ရြာလယ္ေက်ာင္းတြင္ ဗုဒၶဘာသာ သင္တန္းဖြင့္လ်စ္ပါတယ္။ ဒုတိယတန္းေျဖၿပီးထားေသာ ေက်ာင္းသားမ်ားမွ စ၍ တက္လို႔ရပါတယ္။ မတက္ခ်င္လည္း ရပါတယ္။ ကၽြန္ေတာ့္ အကို၊ အမ အားလံုး ဒီသင္တန္းကို ႏွစ္စဥ္တက္ေရာက္ခဲ့ၾကပါတယ္။ ကၽြန္ေတာ္ ပထမတန္းေျဖထားၿပီးတဲ့မွာ အမက ဗုဒၶဘာသာ သင္တန္းက ဆုရပါတယ္။ အမက ေနမေကာင္းျဖစ္ေနလို႔ ဆုတက္မယူႏိုင္ေတာ့ ကၽြန္ေတာ္က ကိုယ္စား တက္ယူခဲ့ပါတယ္။ ဆုယူေနစဥ္မွာ ၾကားရတဲ့ လက္ခုတ္သံေတြေၾကာင့္ ေတာ္ေတာ္ေပ်ာ္ရႊင္ပီတိ ျဖစ္ခဲ့ရပါတယ္။ ကိုယ့္အလွည့္ၾကရင္လည္း ဆုရေအာင္ႀကိဳးစားမယ္ဆိုတဲ့ စိတ္လည္း ျဖစ္ေပၚခဲ့ပါတယ္။ ဗုဒၶဘာသာသင္တန္းကိုလည္း အရမ္းတက္ခ်င္စိတ္ေပါက္သြားခဲ့ပါတယ္။ ဒုတိယတန္းတက္ခါစကတည္းက ဗုဒၶဘာသာသင္တန္းက စာအုပ္ေတြကို အကို၊ အမေတြဆီက ယူထားၿပီးစုထားပါတယ္။</span><span style="color: rgb(0, 0, 102);font-size:100%;" ><br /></span><span style="color: rgb(0, 0, 102);font-size:100%;" id="fullpost" > ကၽြန္ေတာ္ ဒုတိယတန္းတက္ေနစဥ္ ( 88 ) အေရးအခင္း ျဖစ္ပြားခဲ့ပါတယ္။ ေက်ာင္းေတြလည္း ရပ္နားခဲ့ရပါတယ္။ ဗုဒၶဘာသာသင္တန္းလည္းရပ္နားခဲ့ပါတယ္။ ေက်ာင္းေတြျပန္ဖြင့္ေတာ့လည္း ဗုဒၶဘာသာသင္တန္းကို ဆက္လက္၍ မဖြင့္ေတာ့ပါဘူး။ ကၽြန္ေတာ္ အရမ္းတက္ခ်င္ခဲ့ေသာ ဗုဒၶဘာသာ သင္တန္းကို မတက္ခဲ့ရေတာ့ပါ။</span><br /></div><br /><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-52890106264947380812007-12-18T06:41:00.000+06:302007-12-18T06:48:09.699+06:30ေမတၱာ သာရဏီယတရား<div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:100%;" ><span style="font-size:130%;"> ကာယကံေမတၱာ<br /><br /></span></span></div><span style="color: rgb(153, 51, 0);font-size:100%;" >ေမတၱာႏွင့္ယွဥ္၊ ျပဳမူလ်င္၊ အစဥ္ေအာက္ေမ့ဖြယ္။<br />သူ႔ဂုဏ္ေက်းဇူး၊ မေမ့ဘူး၊ အထူးေအာက္ေမ့တယ္။<br />အမ်ားခ်စ္ခင္၊ ရိုေသခ်င္၊ ခင္မင္ေလးစားတယ္။<br />စိတ္၀မ္းမကြဲ၊ တစ္ေသြးထဲ၊ ညီလဲညီၫြတ္တယ္။<br />ညီၫြတ္သူေဆာင္၊ ေဆာင္တိုင္းေအာင္၊ လူေဘာင္ၿငိမ္းခ်မ္းတယ္။<br /><br /></span><div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(153, 51, 0);font-size:100%;" ><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:130%;" > ၀စီကံေမတၱာ<br /><br /></span></span></div><span style="color: rgb(153, 51, 0);font-size:100%;" >ေမတၱာႏွင့္ယွဥ္၊ ေျပာဆိုလ်င္၊ အစဥ္ေအာက္ေမ့ဖြယ္။<br />ခ်ိဳသာစကား၊ က်ိဳးလိုလား၊ ၾကားရခ်မ္းသာတယ္။<br />သူ႔ဂုဏ္ေက်းဇူး၊ မေမ့ဘူး၊ အထူးေအာက္ေမ့တယ္။<br />အမ်ားခ်စ္ခင္၊ ရိုေသခ်င္၊ ခင္မင္ေလးစားတယ္။<br />စိတ္၀မ္းမကြဲ၊ တစ္ေသြးထဲ၊ ညီလဲညီၫြတ္တယ္။<br />ညီၫြတ္သူေဆာင္၊ ေဆာင္တိုင္းေအာင္၊ လူေဘာင္ၿငိမ္းခ်မ္းတယ္။<br /><br /></span><div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(153, 51, 0);font-size:100%;" ><span style="color: rgb(204, 0, 0);font-size:130%;" > မေနာကံေမတၱာ<br /><br /></span></span></div><span style="color: rgb(153, 51, 0);font-size:100%;" >ေမတၱာႏွင့္ယွဥ္၊ စိတ္ထားလ်င္၊ အစဥ္ေအာက္ေမ့ဖြယ္။<br />သူ႔ဂုဏ္ေက်းဇူး၊ မေမ့ဘူး၊ အထူးေအာက္ေမ့တယ္။<br />အမ်ားခ်စ္ခင္၊ ရိုေသခ်င္၊ ခင္မင္ေလးစားတယ္။<br />စိတ္၀မ္းမကြဲ၊ တစ္ေသြးထဲ၊ ညီလဲညီၫြတ္တယ္။<br />ညီၫြတ္သူေဆာင္၊ ေဆာင္တိုင္းေအာင္၊ လူေဘာင္ၿငိမ္းခ်မ္းတယ္။<br /><span style="color: rgb(204, 0, 0);">(ခ်မ္းေျမ႕ဆရာေတာ္)</span></span><br /><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-30143834370068545942007-12-16T06:26:00.000+06:302007-12-16T06:43:12.490+06:30မိတ္ေဆြစစ္<ul><li><span style="color: rgb(102, 0, 204);font-size:100%;" >သူ၏ အေတြးတို႔သည္ ေႏွးေကြးၾကပါသည္။</span></li><li><span style="color: rgb(102, 0, 204);font-size:100%;" >သူ၏ စကားတို႔သည္ နည္းပါးသည္။</span></li><li><span style="color: rgb(102, 0, 204);font-size:100%;" >သို႔ေသာ္ ေရာက္ျပန္ဟပ္ဖို႔ ဖန္တီးျခင္း မဟုတ္ပါ။</span></li><li><span style="color: rgb(102, 0, 204);font-size:100%;" ><span style="color: rgb(102, 51, 102);">သူသည္ မိတ္သဂၤဟမ်ားအတြက္ ၾကည္ႏူးစရာ ျဖစ္ပါသည္။ </span></span></li><li><span style="color: rgb(102, 0, 204);font-size:100%;" ><span style="color: rgb(102, 51, 102);">သူဟာ နားေထာင္တတ္သည္ဆိုသည္ကို ၾကားဖူးသင့္ပါသည္။</span></span></li></ul><div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);font-size:100%;" > ( you should have heard him listen )</span><br /></div><br /><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-30820123595868690772007-12-15T04:38:00.000+06:302007-12-15T04:53:24.686+06:30ကဗ်ာ (၁၂)<div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(153, 51, 153);font-size:130%;" >ေဆာင္း</span><br /></div><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_h2l07SDvP_U/R2MAe-BBFPI/AAAAAAAAAFU/p7ZJIDRrAYQ/s1600-h/kabyar.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="http://2.bp.blogspot.com/_h2l07SDvP_U/R2MAe-BBFPI/AAAAAAAAAFU/p7ZJIDRrAYQ/s320/kabyar.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5143955731430577394" border="0" /></a><br /><span style="color: rgb(255, 102, 0);font-size:100%;" >ဒီကဗ်ာေလးက ေလးလံုးစပ္ ေလးသံုးကာရန္ေလးပါ။<a href="http://melodymaungmm.myanmarbloggers.org/"> မမီ(မမယ္လိုဒီရ႕ဲ ၿငိမ္းခ်မ္းသံစဥ္ )</a>ရဲ႕ ဘေလာ့မွာ မမီေရးထားတဲ့ <a href="http://melodymaungmm.myanmarbloggers.org/2007/12/blog-post_10.html">႐ိုး႐ိုးေလးေတြးမိ</a> ကဗ်ာေလးကို ေတြ႔ ၿပီးေရးျဖစ္သြားတာပါ။</span><br /><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-43437662812506677742007-12-14T07:32:00.000+06:302007-12-14T11:30:19.142+06:30ဖတ္မိသမွ်(၁၀)<div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(102, 0, 0);font-size:130%;" >ငယ္ရြယ္သူေတြဟာ ႏုပ်ိဳတဲ့အခ်ိန္ေတြကို ဖ်က္ဆီးခဲ့ၾကတာပါပဲ</span><br /></div><br /><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" >ေနမင္းႀကီးက ကိုယ့္ရဲ႕ ဘ၀ ပထမဆုံးေန႕ကို ေခၚေဆာင္လာခဲ့တယ္<br />ညေရာက္ေတာ့ လမင္းႀကီးက ကိုယ့္ကို ဖမ္းညွဳိ႕ထားတယ္။<br />ေလေတြတိုက္ေနတဲ့ၾကားမွာ မိုးေရစက္တို႕ရဲ႕ လႊမ္းၿခံဳျခင္းနဲ႕<br />ကိုယ့္ဘ၀ကို စခဲ့ရတယ္။<br />လမ္းေတြက ကိုယ့္ကို ေနရာေပါင္းမ်ားစြာ ပို႕ခဲ့တယ္။<br />ႏွစ္ေတြက ဘယ္ေနရာေရာက္ေရာက္ တားဆီးထားၾကျပန္တယ္။<br />သိပ္စိတ္ကူးယဥ္တတ္တဲ့ အရြယ္ဆိုေတာ့လည္း<br />ျဖစ္ျခင္တာကို ရေအာင္လုပ္မယ္ ဆိုၿပီး<br />ခရီးေတြ ေက်ာ္ျဖတ္ခဲ့တယ္….။<br /></span><span id="fullpost"><span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" ><br />ေခတ္ကာလတစ္ခုရဲ႕ အခ်ိန္တစ္ခုက ကိုယ့္ကို<br />ေနရာေပးလိုက္တယ္။<br />ေအာင္ျမင္မႈဆိုတာကလည္း ကိုယ့္ကို လာၿပီး<br />ခဏျခယ္မႈန္းေပးတယ္။<br />အျဖစ္အပ်က္ေတြ၊ အဆိုးအေကာင္းေတြကလည္း<br />ကိုယ့္နားမွာ ေစာင့္ၾကည့္ေနၾကတယ္။<br />သိပ္တက္ၾကြေနတဲ့ အရြယ္ဆိုေတာ့လည္း<br />ကိုယ့္စိတ္ထက္ ပိုၿပီး<br />အရာရာကို ဂရုမစိုက္ဘဲ ေရွ႕ဆက္ခဲ့တယ္။<br />ေပ်ာ္စရာေတြ အမ်ားႀကီး ရသလို<br />စိတ္ညစ္စရာေတြလည္း အေသအခ်ာ<br />ထိေတြ႕လာတယ္။<br />စိတ္တိုင္းမက်မႈေတြ စုၿပီးေတာ့<br />ကိုယ့္စိတ္ဓါတ္ကိုလည္း ဖ်က္ဆီးတတ္လာတယ္။<br />တစ္ခါတေလလည္း ငယ္ငယ္တုန္းက<br />အခ်ိန္ေတြကို ျပန္ျမင္ေနမိတယ္။<br />ျပန္မရႏိုင္ေတာ့မယ့္ အေဖာ္ဆိုတာကိုလည္း<br />သတိရေနမိတယ္။<br />အရြယ္ေတြ ဆံုးရႈံးသြားတယ္ဆိုေပမယ့္<br />အရင္လို အင္အားေတြ လိုခ်င္ေနမိတယ္…။<br />တျဖည္းျဖည္းနဲ႕ နံနက္ေတြမွာ<br />ေနမင္းႀကီး ထြက္မယ့္အခ်ိန္ကို ေစာင့္တတ္လာတယ္။<br />ညဆိုလည္း လမင္းႀကီး ဖမ္းညွဳိ႕ႏိုင္ဖို႕<br />ကိုယ္ႀကိဳးစားေတာ့တယ္။<br />ေလေတြ တိုက္ေနတဲ့ ညေနခင္းေတြကို<br />ထိုင္ၿပီးေတာ့ ျပန္ခံစားတတ္လာတယ္။<br />အဲဒီအခ်ိန္မွာပဲ ကိုယ္တစ္ခု ေသခ်ာစြာ<br />သိလိုက္ရတယ္။<br />ကိုယ့္ဘ၀မွာ ဘယ္အရာေတြ ဘယ္လိုပဲ ဆံုးရႈံး ဆံုးရႈံံး<br />အရင္က ေျပာခဲ့တဲ့စကားေတြ၊<br />ကိုယ္ေရးခဲ့တဲ့ စာသားေတြ၊<br />ငယ္ငယ္ကတည္းက ျဖဴစင္စြာ ရူးသြပ္ခဲ့တဲ့<br />သီခ်င္းေတြဟာ ကိုယ့္အနားမွာ<br />ၿပံဳးၿပံဳးၿပံဳးၿပံဳးနဲ႕ အၿမဲရွိေနတုန္းပဲ…<br />ကိုယ့္ကို အင္အားေတြ ေပးေနတုန္းပဲ….<br />အႀကိမ္ႀကိမ္ ကယ္တင္ေနတုန္းပဲ၊ ဆိုတာ…<br /><br />ဒီလိုပါပဲ….ငယ္ရြယ္သူေတြဟာ ႏုပ်ိဳတဲ့အခ်ိန္ေတြကို<br />ဖ်က္ဆီးခဲ့ၾကတာပါပဲ။<br /><br /><span style="color: rgb(153, 153, 0);">မွတ္ခ်က္ ။ ။ မ်ိဳးေက်ာ့ၿမိဳင္ ေရးထားျခင္းျဖစ္ပါတယ္။ </span><br /><span style="color: rgb(153, 153, 0);">6.01.2004</span><br /><span style="color: rgb(153, 153, 0);">By Thayahpu , February 2004</span></span><br /></span><br /><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-55653640310429450652007-12-13T03:08:00.000+06:302007-12-13T03:25:11.382+06:30ကံေကာင္းေသာ ကံမေကာင္းေသာေန႔<div style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(51, 0, 153);font-size:100%;" >ေမာ္ေတာ္ကားေမာင္းသူ တစ္ဦးသည္ မီးပြိဳင့္တြင္ မီးနီျပထားသျဖင့္ ယာဥ္ကို ရပ္ထားရပါသည္။ သူ၏ေနာက္တြင္ ယာဥ္ထိန္းရဲက လိုက္လာပါသည္။ ယာဥ္ထိန္းရဲ စီးလာေသာ ယာဥ္၏ မီးနီမွာ ေတာက္ပေနၿပီး အခ်က္ေပးၾသဥသံလည္း ေပးလာပါသည္။</span><br /><span style="color: rgb(51, 0, 153);font-size:100%;" >ယာဥ္ထိန္းရဲက မီးပြိဳင့္တြင္ ရပ္ထားေသာ ေမာ္ေတာ္ယာဥ္အား စစ္ေဆးေမးျမန္းပါသည္။ ယာဥ္ေမာင္းသူမွာ ယာဥ္ေမာင္းလိုင္စင္ ပါမလာသည္ကို ေတြ႔ရပါသည္။ ထို သူ၏ ယာဥ္ထဲတြင္ ယာဥ္မွတ္ပံုတင္ထားေသာ စာအုပ္ပင္ ပါမလာပါ။</span><br /><span style="color: rgb(51, 0, 153);font-size:100%;" ><span style="color: rgb(204, 51, 204);">“ကၽြန္ေတာ္ ခန္႔မွန္းလို႔ ရပါတယ္”</span> ဟု ယာဥ္ထိန္းရဲ အရာ႐ွိက ဟန္ပါပါေျပာၿပီး ဒဏ္ေၾကးျဖတ္ရန္ လက္မွတ္စာအုပ္ကို ႏႈိက္လိုက္ပါသည္။ သူလည္း ေမ့ၿပီး စာအုပ္မယူခဲ့မိေပ။ <span style="color: rgb(204, 51, 204);">ထိုအေျခအေနမ်ိဳးတြင္ ေမာ္ေတာ္ယာဥ္ေမာင္း သူအား ေလးေလးနက္နက္ သတိေပးၿပီး ဆက္လက္ေမာင္းခြင့္ေပး႐ံုမွ လြဲ၍ ဘာမွ မလုပ္ႏိုင္ပါ။ (Quote)<br /><span style="color: rgb(51, 0, 153);">မွတ္ခ်က္။ ။ ေဒါက္တာသိန္းလြင္ရဲ႔ အေတြးစာစုမ်ား</span><br /></span></span></div><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-72717285012019705212007-12-12T06:29:00.000+06:302007-12-12T06:41:26.462+06:30သူလည္းမွန္ ကိုယ္လည္းမွန္<div style="text-align: justify;"><span style="color: rgb(0, 102, 0);font-size:100%;" >လူႏွစ္ဦး ခိုက္ရန္ျဖစ္သည့္ကိစၥ ေျဖရွင္းေပးရန္ ဘုန္းႀကီးတစ္ပါးထံ ေရာက္လာၾကပါသည္။ ပထမလူက သူ႔ဘက္က သူ႔အျမင္ကို ေျပာျပပါသည္။ ဘုန္းႀကီးက ေခါင္းညိတ္ရင္း <span style="color: rgb(0, 0, 102);">“ခင္ဗ်ား မွန္တယ္”</span> ဟု ေျပာပါသည္။</span><br /><span style="color: rgb(0, 102, 0);font-size:100%;" >အျခားလူကလည္း သူ႔ဘက္က သူ႔အျမင္ကို တင္ျပျပန္ပါသည္။ ဘုန္းႀကီးက တစ္ဖန္ ေခါင္းညိတ္ျပရင္း <span style="color: rgb(0, 0, 102);">“ခင္ဗ်ားမွန္တယ္”</span> ဟုေျပာပါသည္။</span><br /><span style="color: rgb(0, 102, 0);font-size:100%;" >ပထမလူက မေက်မနပ္ျဖင့္ <span style="color: rgb(0, 0, 102);">“ဘုန္းႀကီး-ကၽြန္ေတာ္တုိ႔ ႏွစ္ေယာက္လံုး မွန္တယ္ဆိုတာ မျဖစ္ႏိုင္ဘူး”</span> ဟုေျပာလိုက္ပါသည္။</span><br /><span style="color: rgb(0, 102, 0);font-size:100%;" >ဘုန္းႀကီး၏ မ်က္လံုးမ်ားသည္ ထိုသူ၏ စကားကို သေဘာက်သျဖင့္ အေရာက္မ်ားပင္ ေတာက္ပလာပါသည္။ ထို႔ေနာက္ ၿပံဳးၿပဳံဳးႀကီးလုပ္ၿပီး <span style="color: rgb(51, 0, 153);">“ ခင္ဗ်ားလည္း မွန္တယ္ဆိုတာ ခင္ဗ်ားသိပါတယ္” </span>ဟုေျပာလိုက္ပါသည္။ </span><br /></div><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-34841389764119442982007-12-11T22:20:00.000+06:302007-12-13T03:41:16.501+06:30ၾကာနီကန္ေျမာက္ေက်ာင္း<span style="color: rgb(102, 0, 204);font-size:100%;" >သကၠရာဇ္ ၁၂၉၄ ခုႏွစ္ တခူးလျပည္ေက်ာ္ (၁၅) ရက္ ဗုဒၶဟူး ေန႔တြင္ လွဴဒါန္းပူေဇာ္ထားေသာ ၾကာနီကန္ေျမာက္ေက်ာင္းရွိ အုတ္ေက်ာင္း<br /><br /></span><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_h2l07SDvP_U/R16y69qmwjI/AAAAAAAAAE8/dfwEGM3oyhQ/s1600-h/IMG_0809.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="http://2.bp.blogspot.com/_h2l07SDvP_U/R16y69qmwjI/AAAAAAAAAE8/dfwEGM3oyhQ/s320/IMG_0809.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5142744550559105586" border="0" /></a><br /><div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(102, 51, 51);font-size:100%;" >ႏွစ္ေပါင္း ၇၅ ႏွစ္ေက်ာ္္ရွိၿပီျဖစ္ေသာ အုတ္ေက်ာင္း</span><br /></div><span style="color: rgb(102, 0, 204);font-size:100%;" ><br />သကၠရာဇ္ ၁၃၃၄ ခုႏွစ္က ထြင္းလုပ္ထားေသာ အုန္းေမာင္း(တုန္း)<br /><br /></span><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/_h2l07SDvP_U/R16zT9qmwkI/AAAAAAAAAFE/ONJE2auFQA0/s1600-h/IMG_0810.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer;" src="http://2.bp.blogspot.com/_h2l07SDvP_U/R16zT9qmwkI/AAAAAAAAAFE/ONJE2auFQA0/s320/IMG_0810.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5142744980055835202" border="0" /></a><div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(102, 51, 51);font-size:100%;" >၃၅ ႏွစ္ ၾကာေနၿပီျဖစ္ေ<span style="color: rgb(102, 51, 0);">သာ အုန္းေမာင္း</span></span><br /></div><span style="color: rgb(102, 0, 204);font-size:100%;" ><br />ထိုေမာင္းကို ေန႔တိုင္း မနက္ေလးနာရီ တႀကိမ္၊ ေန႔လည္ (၁၂) နာရီ တႀကိမ္ တေန႔ ႏွစ္ႀကိမ္ ေခါက္ပါသည္။ ယခုထိလည္း ဒီအုန္းေမာင္းကိုသာ ေခါက္ပါသည္။<br /></span><br /><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-63711125720753014562007-12-10T05:37:00.000+06:302007-12-10T05:47:00.653+06:30ဒီေန႕ တစ္ေန႔လံုး မွန္တာကိုသာ ေျပာပါ။<span style="color: rgb(0, 0, 0);font-size:100%;" >သင့္ကိုသင္ဟာ အမွန္ကိုသာ ေျပာတတ္သူလားလို႔ ေမးခဲ့ရင္ “ ဟုတ္ပါတယ္” လို႔ေျဖဖို႔မ်ားတယ္ မဟုတ္ပါလား။ ဒါေပမယ့္ ထပ္ၿပီး စဥ္းစားလိုက္ပါဦး။<br />ဒီေန႔ကိုပဲ စဥ္းစားလိုက္ပါ။ တစ္ေန႔လံုး လံုး၀ အမွန္ေတြကို ခ်ည္းေျပာခဲ့ပါသလား။<br />မိတ္ေဆြတစ္ေယာက္က အဆင္ေျပရဲ႕လား လို႔ေမး လာတဲ့အခါ တကယ္ပဲ ေကာင္းမြန္ေနတဲ့ အတြက္ Fine လို႔ေျပာခဲ့တာလား။<br />ေဒါသေတာ့ထြက္သြားတယ္၊ ဒါေပမယ့္ ထုတ္ေဖၚ မျပခဲ့တာမ်ိဳးကို ျဖစ္ဘူးတယ္မဟုတ္လား။<br />ဒီေန႔ တစ္ေန႔လံုး မွန္တာကိုသာ ေျပာလိုက္ပါ။<br />တစ္စံုတစ္ေယာက္ကို အမွန္အတိုင္းေျပာလိုက္လို႕ သူ႕ကို သိပ္ စိတ္ထိခိုက္သြားမယ္ဆိုရင္ ( မင္း ဆံပင္ပံုစံၾကီးက မုန္းစရာေကာင္းလိုက္တာ ) မေျပာဘဲ ထိန္းခ်ဳပ္လိုက္ပါ။<br />မိမိ ကိုယ္ကို မွန္တာကို ေျပာၾကည့္ပါ။ အဲဒီအခါမွာ ေျပာသင့္တဲ့ မွန္ကန္တဲ့စကားေတြကို ေျပာဖို႔သိရွိလာ ႏိုင္ပါတယ္။<br />မွန္တဲ့ စကားေတြကို ေျပာၾကည့္လိုက္ပါ။<br /></span><span style="color: rgb(51, 51, 153); font-size: 100%;">ကိုးကား။ ။ ခင္ေစာတင့္ (သင့္ဘဝကို ေျပာင္းလဲပစ္ႏိုင္မယ့္ နည္းလမ္းမ်ား)</span><br /><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-12493619774857915502007-12-07T00:49:00.000+06:302007-12-07T00:58:12.675+06:30ဟာသ(၁)<div style="text-align: center;"><span style="color: rgb(102, 51, 102);font-size:130%;" ><span style="color: rgb(153, 51, 0);">အခ်စ္စစ္ဆိုတာ</span><br /><br /></span></div><span style="color: rgb(102, 51, 102);font-size:100%;" >“တို႔ကို တကယ္ခ်စ္ရဲ႕လား”<br />“ခ်စ္တာေပါ့”<br />“ဒီလိုဆိုရင္ တို႔အတြက္ အသက္အေသခံႏိုင္ပါ့မလား”<br />“တို႔အခ်စ္က မေသတဲ့ အခ်စ္မ်ိဳးပါ”</span><br /><div style="text-align: center;"><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-3301538438460159068.post-31844855243582528372007-12-05T00:28:00.000+06:302007-12-05T00:39:34.269+06:30ကဗ်ာ(၁၁)<div style="text-align: center;"><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(153, 51, 0);font-size:130%;" >အခ်ိန္ဆြဲဆန္႔သူမ်ား<br /><br /></span></span><div style="text-align: left;"><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> အဲဒီႏႈတ္ခမ္းေတြေပါ့</span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> ၾကည့္လိုက္ရင္</span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> အၿမဲတမ္း လႈပ္လႈပ္႐ြ႐ြနဲ႔</span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> သူတို႔ ပါးစပ္က တစ္စံုတစ္ခုကို</span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> မပီဝိုးတဝါးနဲ႔</span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> အထပ္ထပ္႐ြတ္ဆိုေနသလိုပဲ . . . </span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> “ ဘယ္လိုစကားလံုးေတြမ်ားပါလိမ့္” လို႔</span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> အေသအခ်ာ နားစိုက္ၾကည့္လိုက္ေတာ့</span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> x x x x x</span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> အင္း . . . ဘာတဲ့ . . . </span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> “ x x x x x ရရပါလို၏” ဟုတ္လား . . .</span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> ဒီမယ္ . . .</span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> ခင္ဗ်ားတို႔ကေတာ့ </span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> လူပီသလြန္းတာနဲ႔ပဲ </span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"> လူကိုျပန္ျဖစ္ဦးမွာ . . . </span></span><br /><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"></span></span></div><span style="font-size:100%;"><span style="color: rgb(102, 0, 204);"><br /></span><span style="color: rgb(153, 51, 153);">သူငယ္ခ်င္း မင့္အိပ္မက္(ဆရာ၀န္ေလး) ရဲ႕ ကဗ်ာေလးပါ</span></span><span style="color: rgb(153, 51, 153); font-size: 100%;">။ ၂၀၀၀ ခုႏွစ္က သူငယ္ခ်င္းမ်ား စုစည္းထုတ္ထားေသာ ႏွလံုးသားဒိုင္ယာရီ ကဗ်ာစာအုပ္ေလးမွ</span><span style="color: rgb(153, 51, 153);font-size:100%;" ><br /></span><br /><a href="http://www.mylivesignature.com/" target="_blank"><img src="http://signatures.mylivesignature.com/54485/253/4D84A3D5DF141125132470DA88465426.png" style="border: medium none ; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;" /></a></div>Villagerhttp://www.blogger.com/profile/10799029986207077757noreply@blogger.com0